Kiruccantunk a Szigetközbe, egy Dunasziget nevű faluba (pontosabban még mindig ki vagyunk ruccanva). Nagyon kellett ez már, hosszú hétvége ide vagy oda, otthon nem lehet igazán pihenni, csak ha elutazunk, nem netezünk (csak néha), nem veszünk fel telefonokat és elénk teszik a kaját. No, ez itt mind megvan. A szállást jól kinéztük, első nap még semmibe sem tudtunk belekötni, ami már jelent valamit nálunk. Így, a harmadik éjszaka elé nézve azért már megnevezném az ágyat, mint a fogadó gyenge pontját, ugyanis eszméletlen kényelmetlen, reggelente arra ébredek, hogy fáj mindenem. Ezen kívül nincs mire panaszkodnom, pl. az étteremben kimondottan jól főznek és figyelmes a kiszolgálás, különös tekintettel arra, hogy nekünk, vegetáriánusoknak is mindig legyen ínyünkre való étel. Nagy szó ez azok után, hogy tavaly nyáron megállapítottam, vidéken nem tudunk jót enni és le van maradva a vendéglátás a rántott sajtnál, rántott gombánál. Ezúttal részlegesen visszaszívom.
Csodaszép helyeken járunk, többnyire biciklivel, mert itt mindenhol ki van építve bringaút, és olyan helyekre is el lehet jutni két keréken, ahova autóval nem. Csak ámuldozunk, milyen rendezettek és gondozottak itt a házak, kertek, közterek. Amikor épp nem bóklászunk, akkor jakuzziban bugyogunk, és rengeteget fotózunk, meg még annál is többet kajálunk. Csak az idő rohan veszettül. A kapcsolatunknak így is jót tesz ez a 4 nap, bár tudtam, hogy így lesz, de a stresszből nem sikerül teljesen (!) kikapcsolni ilyen rövid idő alatt.