Azt hiszem, tegnap váltam igazi nővé. Miután több ruhaüzletben sem sikerült felpróbálnom a szimpatikus szandálokat, mivel nem volt nekik próbazoknijuk vagy -harisnyájuk vagy hogy hívják, próbálás nélkül meg céltalannak tűnt a hirtelen felindulásból megkezdett cipőnézegetés, ahhoz a cselhez folyamodtam, hogy egy "egyébként be se mentem volna" típusú cipőboltban érdeklődést színlelve felpróbáltam néhány lábbelit, közben megkaparintva egy pár próbazoknit. Majd mivel egyik ál-felpróbált sem volt a méretemben (tényleg), a zoknikkal kezemben visszabattyogtam (Azt el szabad hozni, ugye? Hiszen már összelábaztam.) a ruhaboltokba, hogy végigteszteljem, ami tetszik. Persze mire visszaértem, látom, ott dugdossák a mindenhova strandpapucsban mászkálók a csupasz, izzadt, koszos lábukat a szép, új szandálokba. Ennyit erről.
Végül inkább övet és pólót vettem, viszont a próbazoknikat jó mélyen elsüllyesztettem a táskámba. Jó lesz az még, ha váratlanul rám tör a cipővásárlás. Már csak egy kistükör, szempillaspirál meg váltóbugyi hiányzik a tatyómból, és elmondhatom, hogy megállíthatatlanul haladok az elmacásodás útján.