Lassan olyan a lakás, hogy az Ikea simán tarthatná itt a katalógusfotózást, és ezt mégcsak nem is örömmel mondom. Egyszerűen csak tény, lassan nincs olyan valami, ami ne onnan származna. Az okokról el lehetne cseverészni egy ideig, de most csak azt szeretném elmesélni, hogy hogy jártunk legújabb szerzeményünkkel, egy tolóajtós gardróbszekrénnyel.
Az ember ugye elmondja, mit is szeretne, aztán sok kattintgatás után kap egy papírt a kiírt termékekkel, elfárad a pénztárig és/vagy raktárba, átveszi, hazaviszi, örül. Nálunk az összeszerelés több napig tartott, mivel nem értünk rá folyamatosan (pontosabban apósom, aki ezt a feladatot a megszerzett rutinja alapján általában magára vállalja). Első nap kiderült, a szekrény váza nem olyan színű, mint amilyet kértünk. Após beült a kocsiba, a vázat visszavitte, bár elsőre rossz helyre, mert nem emlékezett, hogy konkrétan azt hol adták ki. Másnap, már a jó vázat összefabrikálta, ám amikor rászerelte volna az ajtókat, akkor meg azokról derült ki, hogy nem megfelelő méretűek. A lényeg, felhívta az Ikeát, hogy ő mostmár még egyszer nem megy ki Budaörsre, és azért mégiscsak izé, hogy két termékből is mást írtak ki, mint amit kértünk. Erre az Ikea elnézést kért, és természetesen eljönnek a rossz ajtóért, hozzák a jót, és "igen, ezeket az ajtókat tényleg nem könnyű szállítani" megjegyzések közepette végülis megoldódni látszott a probléma.
Tudom, hogy ez lenne a normális és a természetes, de csak lenne. A legtöbb áruház (van kivétel?) sokat tanulhatna az Ikea vevőkezeléséből. Legalábbis az én tapasztalataim szerint.
