Miután az elmúlt hónapokban több „mindenki szereti" film is csalódást okozott, féltem nekifutni a Trópusi viharnak. Egyrészt az ismerősi körömet (akikre talán kevésbé kellene hallgatnom) és az interneten véleményt nyilvánítókat ennyire talán még egyetlen film sem osztotta meg, olvastam róla Ben Stiller-t zseniző, istenítő kritikákat, de a sárga földig lehúzó véleményeket is. Másrészt Ben Stiller humora és filmográfiája belőlem is vegyes érzelmeket vált ki, időnként imádom, máskor nagyon bárgyúnak tartom. A Trópusi viharról annyit tudtam, hogy vígjáték, ha úgy tetszik, paródia, és eszement baromság. Ez alapján viszont nem volt egyértelmű, hogy a Zoolander (+) vagy a Keresd a nőt! (-) vonalra asszociáljak-e.
Megnéztem, és ezennel beállok a zsenizők sorába. Stiller mer elrugaszkodni attól a sablontól, amit az átlagember és az átlag filmkészítő filmnek gondol. Meri megvalósítani, amit elképzelt, s mintha kompromisszummentesen tenné, pedig biztos vívja ő is a maga csatáit a tuti kasszasikerekben gondolkodó stúdiókkal. Vannak rendezők, akik nyomják a best sellereket, aztán maradék szabadidejükben szűk költségvetésből kreatívkodnak, és 20 székes mozikba jutnak el a végtermékkel, de Stiller mindezt nagyban teszi, bele a közepébe, mondhatnánk, hogy pofátlanul szabadon értelmezve a mozi adta lehetőségeket. Nekem ez a hozzáállás már önmagában is tetszik. Hát még akkor, ha a végterméke megnevettet és tiszteletet ébreszt bennem egyszerre.
Nehéz felsorolni a Trópusi vihar erősségeit, nehéz egyáltalán megmondani, mi a titka. Az biztos, hogy állati jól kitalált karaktereket állati jó színészek alakítanak, szinte lubickolva a szerepekben. Tom Cruise-ról már nem először derül ki, hogy valahol mélyen remek színész, csak annyi kell, hogy érdekesebb feladatot kapjon. És az a testmozgás... Robert Downey Jr. mindig remekel, de itt még inkább kiemelkedik a színészek közül. Nem kevésbé fontos, hogy ezek a hihetetlen karakterek milyen poénokat löknek. Nekem a „te vagy a hazafiak Milli Vanilli-je" a kedvencem, de biztos mindenkinek megvan a magáé.
Megértem azokat, akik negyed óra után feladták a nézését, de én még biztosan fogok a Trópusi vihar előtt ülni, ahogy annak idején a Zoolander-ből is repetáztam párat.
