Mutatja a pár hetes embrió ultrahangfelvételét, rábök egy apró pöttyre: ott van ő! Szerinte babának látszik, én csak egy vonást látok a sok vonás közt, de végülis ő az anyukája... Azt állítja erről a pár mm-es apró emberről, hogy van szívhangja. Nézem a felvételt, és egyrészt ámulok a modern technikán, másrészt azon gondolkodom, hogy lehet egy szív olyan pinduri, és különben is, mikor, hogyan és mitől dobbant meg először... A nagy kérdés! Fura, hogy körülöttem hirtelen ilyen sok kismama lett, előtte huszonhét évig semmi, most meg mindenki babát vár. Kivéve, aki már megszült. Meg én.