A lakodalom közepén kézenfog, húz ki az ajtón. Zakóját a 37 fok reményében vett vékonyka selyemruhából kikandikáló vállamra teríti. Magassarkú cipőben, kavicsokon és sáron át szögdécselek mellette. Elvisz az autóig, irtó hideg van, szemerkél az eső, töksötét a falu vendégháza melletti parkoló. Behuppanunk az autóba, de nem megyünk sehova. Kakaóra tekeri a Placebo-t. Csak ülünk ott a vaksötétben, egyetlen szót sem szólunk, hallgatjuk az üvöltő zenét... aztán visszacsempésszük magunkat a lakodalmasba.
Imádom, hogy néha hollywoodi filmmé varázsolja a pillanatot. Romantika, ahogy én mi szeretjük.
