Egész jó a termés mostanában, szerencsésen választunk, úgyhogy a pár nappal ezelőtti 4-hez még jött 3 megemlítendő film.

Belső Terek

Woody Allen egy, talán az első komoly hangvételű filmje 1978-ból. Nem tudom, kinek ajánlhatom, nekem tetszett. "Csak" beszélgetnek benne, és minden "bézs és földszínű". A díszlet: gyönyörű, letisztult enteriőrök, és homokos tengerpart. Mindez funkcióval és mondanivalóval bír, bár a vizuális maximalizmus itt épp egy családi dráma közvetett okozójaként jelenik meg. S miközben vázákról és burkolatszínekről megy a diskurzus, emberi kapcsolatok hullanak darabokra.
(Szigorú voltam vele, 10/8.)

Dogville

A Dogville teljesen meglepett. Az elejével is, a végével is. Kezdetben nagy dogmafilm-rajongó voltam, és ma is szeretem, jó párat láttam Lars von Trier filmográfiájából, bírom a nyers képi világot, a mesterkéletlen beállításokat, a zenétlenséget, a természetesebb fényeket, de ilyet, hogy még díszlet sincs, és ráadásul nem színház, hanem mozifilm, még nem láttam. Kicsit meg is ijedtem, mert a színházak világa sem igazán jön be, és tényleg nem tudtam, mire számítsak. Aztán megszoktam, hogy egy nagy ugróiskola a város, és csak húzogattam fel a szemöldökömet, mikor sorra jelentek meg a színészek. Nicole Kidman-nen nem lepődtem meg, hiszen az ő képe nézett vissza a DVD-borítóról is, de Lauren Bacall, ahogy kapál a krétával rajzolt egresbokrok körül, vagy Chloë Sevigny, James Caan, Stellan Skarsgard, Jean-Marc Barr...
A sztori lassan bontakozik ki, sokáig nem is érzi úgy az ember, hogy történni fog bármi is, és még csak a 3.-4. "felvonásnál" tartunk. Elfogadja-e a kisvárosi közösség az idegent. Na, puff. Nem valami izgalmas. Aztán egyre jobb és jobb, és a végére üt. Igazi tanmese. Azon lehet vitatkozni, hogy a végső döntéssel mennyire tudunk azonosulni. Nekem sem megy, de mivel nincs ötletem, milyen más befejezése lehetett volna, elfogadom. Szeretem, amikor egy film után van min agyalni, vitatkozni, s érdemes a témában fórumokat bújni.
(10/10-et adnék neki. Vigyázat, a Port-on levő leírás erősen spoileres!)

Milk

Nem a világ legizgalmasabb filmje, nem a világ legjobb rendezése, de nagyon örülök, hogy láttam. Hiába érdekelt mindig is a melegkultúra és a szabadságjogok, bevallom, nem ismertem a 70-es évek amerikai melegmozgalmának történetét. Tanították ezt nekünk töriből? (Költői.) Nem is tudom, hogy került el eddig ez a sztori. Mindenesetre emiatt, és Sean Penn alakítása miatt érdemes volt megnézni. Másért nem nagyon, közhelyes és elnagyolt. Nem értem a forgatókönyvért kapott Oscar-ját sem.
Az Index azt írja: "A Milk gyenge film, politikai akciónak erősebb, iskolában történelem vagy osztályfőnöki órákon érdemes levetíteni, majd beszélgetni róla." Talán igaza van.
(Én 10/7-et adnék neki.)