Hál'istennek nem kell többé a Zará-ba és a Pull and Bear-be mennünk, ennyi gonddal is kevesebb. Rendesen berágtam rájuk, kezdve azzal, hogy a Pull and Bear-ben kb. másfél éve úgy leromlott a ruhák minősége, hogy néhány mosás után már felmosórongynak néznek ki, azzal bezárólag, hogy próbáláskor a páromat nem engedik oda az öltözőkhöz.
Ez utóbbit rettentő rossz üzletpolitikának tartom. A Pull-ban egyszerűen csak közlik, hogy aki nem próbál, az nem mehet be, míg a Zarában ezt nemekre bontják: férfi a női öltözőknél ne legyen! Mivel a két üzlethálózat mögött álló cégcsoport közös, nem tűnik logikusnak a szelektálás, hiszen a Pull-ban pl. nincs is külön női és férfi öltöző...
A Zará-ban a vásárlásunk legutóbb a következőképpen nézett ki. Be szerettem volna vinni 8 db blúzt a fülkébe. Persze csak 6-ot engedtek egyszerre, úgyhogy kettő kint maradt a számosztó lánynál. (Adott egy táblát, rajta a bevitt ruhák számával, ahogy szokták, oké. A táskát hozzá kellett érinteni valami csipogó panelhez, még ez is oké, lopásvédelem. A ruhák egy részét eleve nehéz felpróbálni, mert a csipogó kütyüt a lehető legrosszabb helyre teszik bele. Ez is a lopásvédelmet szolgálja, nehéz megszokni, de ez van.) Csakhogy a férjem is ott ragadt a számosztó lánynál, közölték vele, hogy nem léphet be a fülkék előtti területre és nem jöhet be az enyémbe sem, hiába nem zavar engem, mást meg nem is lát. Állítólag ez a vevők tömeges igénye volt, de körülöttünk csak a szabály miatt szintén morgó férfiak álltak.
Elkezdtem próbálni, és persze minden darabnál szerettem volna kikérni Dris véleményét, ami lehetetlen küldetésnek tűnt. Először megpróbáltam artikuláltan beszélni, hogy az üzlettérben ácsorogva is értse, mit kérdezek, de az üvöltő zene és a nyüzsgő emberek miatt ez nem működött. A második blúz cipzárját fel kellett volna húzni a hátamon, de mivel a kedves kint ragadt, ki kellett hozzá sétálnom, lehúzott hátú blúzban, amiből kilógott a melltartóm, valamint elhagytam a fülkét, amiben ott volt a táskám, a saját levetett ruhám, és a bevitt darabok száma. Ez a vevők tömeges igénye? Van ennek így értelme, pláne a védelem jegyében? Őszintén szólva ezen a ponton kezdtem már nyűgössé válni, mert a ruhavásárlást örömként szeretem megélni, nem küzdelemként.
A fülkében még várakozó 4 blúz ugyan tetszett, de ahhoz, hogy döntést tudjak róluk hozni, jó pár mondatot kellett volna váltanom a párommal, az otthoni és más üzletekben látott táskákkal és cipőkkel való összehangoltságról, így aztán az lett, hogy Dris megjelent a próbafülke ajtajában, fejét bedugta a függöny mellett, és úgy csináltunk, mintha vásárolnánk. Ekkor jelent meg a "főnök", egy menedzserlány, akit azért hívtak, mert "probléma van". Problémás vevőkké váltunk, akiket kezelni kell. Lett belőle egy tízperces vita. Mert képzeljük el, volt már olyan, hogy egy pasi kukkolt. És egy jóarcú kismama meg lopott. És olyan is előfordult, hogy egy pár hosszabb ideig bent felejtette magát a fülkében, és naaa, vajon mit csinálhattak odabent. Ugye, hogy ugye?
Lehet, hogy nem belőlük kellene kiindulni (meg abból, hogy ha férfi, akkor heteroszexuális és kukkoló, egy nő viszont nem az, de erre már inkább nem is tértünk ki). Vagy talán érdemesebb lenne csak a kulturálatlanul viselkedőkre rászólni és őket kiküldeni, nem pedig megelőlegezni minden vevőnek a gyanúsítást. Mivel félig-meddig mi is kereskedelemből élünk, nem tudom elképzelni, milyen üzleti érdek szól amellett, hogy a vásárlás a vevőnek ne élmény, hanem ok nélküli meghurcolás legyen.
Ugye mondanom sem kell, mind a 8 blúzt otthagytam és nem tervezem, hogy mostanában beteszem a lábam ezekbe az üzletekbe. Pedig korábban mennyit vásároltunk náluk... Biztos megéri nekik ez a sZARAkodás.