A rém

Jaj, de nem jó, hogy ez a címe. Az eredeti, a Monster is elég taszító, de így magyarul még kegyetlenebb. Előítéletes, vagy inkább előre szól, hogy kellene ítélnem. És ha én nem...?
Merthogy nem. Illetve jaj, de nehéz a döntés! Kegyetlen az egész sztori, belehaltam egy estére rendesen.
Dris azt kérdezi, miért tette Aileen Wournos, amit tett. Majdnem megértem, majdnem átérzem, de elmondani nem tudom. Én a barátnőjét, Selby-t kevésbé értem, és kevésbé hiteles számomra Christina Ricci is ebben a szerepben, mint Charlize Theron az övében.
Charlize Theron előtt -, akiről már biztos mindenhol megírták, hogy szinte felismerhetetlen, és hogy mekkorát alakít a sorozatgyilkos prosti szerepében, és hogy megérdemelt minden díjat, amit csak begyűjtött érte - le a kalappal!
Visszatérve a történetre, számomra öt sztori van benne: a magányé, a "tiltott" szerelemé, a felemelkedni vágyó erős nőé, a menekülő gyilkosé, és a halálbüntetés kisstílüségéé. Azt mondják, igaz történet, mert Aileen Wournos élt és valóban sorozatgyilkos volt. De ki tudja, tényleg úgy történtek-e a dolgok, ahogy később elmondta? Vagy ahogy Hollywood elmesélte? Az áldozatok családja szempontjából nem mindegy, a film hatása szempontjából viszont igen.

Megrázott, de nem életem legjobb filmje. Ahogy kezdődött, az alapján elég B-kategóriásnak tűnt. Aztán csakazértis magával ragadott.
Für Anikó, mint szinkronhang, szerintem jó választás a fiatal és szeles Sandra Bullock-figurákhoz, de ebben a drámában nekem erőltetetten hatott. Az első jelenetekben ráadásul szinte láttam magam előtt, ahogy áll a szinkronstúdióban a mikrofonnál, és papírról felolvas. Nehezen szoktam meg.
(Pontokkal értékelve nálam 8/10.)

A mások élete

Az NDK-ról nekem már csak a levehető ajtós turmixgép jut eszembe, amíg élek, de sokaknak az elnyomást, a besúgó ügynököket jelentette. Az elhivatottnak és könyörtelennek tűnő Wiesler századost miniszteri utasításra ráállítják egy ártalmatlannak látszó, párthű drámaíróra és barátnőjére, aki ismert színésznő. A megbízásról hamar kiderül, hogy kevésbé szolgálja a szocializmus, annál inkább a miniszter magán érdekét. Wiesler százados ettől a ponttól kezdve kicsit máshogy értelmezi a "jó ember", "jó ügy" fogalmát, mint felettesei.
Ennyi a sztori, dióhéjban.
Nagyon tetszett. Szeretem azokat a német filmeket, amelyek arról szólnak, amit ők testközelből ismernek, de nekünk sem távoli. Történelmük kevésbé dicső időszakairól. (A Hullám jutott róla eszembe.) Tetszik, hogy szembenéznek a múlttal, azaz önmagukkal. Ráadásul ezt izgalmasan rendezett, jó színészekkel telepakolt filmekkel teszik.  
(9/10, mert egyszerűen jó.)