Mennyivel jobb úgy vásárolni, hogy az ember nem megy be azokba az üzletekbe, ahol felbosszantják... és jé, így is fel lehet öltözködni, tetőtől talpig, többszörösen. Nagyjából felvásároltuk az Aréna Pláza teljes árukészletét, de hadd emeljek ki egy darabot mind közül, ami mindenféle elvemnek ellentmondóan került a "kosaramba", és aranyozta be a napomat. Merthogy sort, egészen rövid. Ráadásul lyukacsosra és majdnem fehérre koptatott. Ez az, amire én eddig pénzt sose... de miért is? Nem tudom.
Először is, azt hittem, már 42 kilós tinédzserként is, hogy a lábam rejtegetnivaló, narancsbőrös, striás, meg ugye sonka, úgyhogy én sorthoz (hát még forrónadrághoz) eleve öregnek születtem. Aztán ott van az, hogy lyukas és kopott, amire azt szoktam mondani, olyan, mintha a 80-as évek óta folyamatosan mosnák. Nem veszek meg valamit, ami olyan rongyos, amilyennek több év hordás után kellene csak lennie, divat ide vagy oda. És ma mégis! Mert felpróbáltam, jól állt, és 10 évvel fiatalabbnak láttam benne magam. Sonkát, striát nem észleltem. Jöhet a kánikula.
Úgy sétáltam szatyromban a kis sorttal, mintha az örök élet titkát birtokolnám. Boldogan.

Amúgy nem jövök rá, hogy lehet hajráfot venni. A bazisok és bitangerős hajam miatt fel kellene próbálni, mielőtt. Tizesével törnek szét, esnek le, akkor meg minek. De ahol fel lehet próbálni, ott felmerül bennem, hogy már mások is megtették előttem. Tehát én már nem szeretném. Akkor, hogy van ez?

Másik nagy dilemma, hogy férfipapucsból vietnámin és szivacsostalpú (vagy nem), tépőzáras (vagy nem) sporton, valamint "palibácsis" gyógyon kívül mást az egész világon nem gyártanak? Valami ízléses, ámde modern darab... miben jár a férfi otthon, ha nem mezítláb és nem is ezekben?