A 2006-os Sziget Fesztiválon láttam először a Placebo-t, még alig ismertem egy-két számukat, de nagyon tetszett, a zenekar is és a sokak által kritizált koncert is. Azóta sokat hallgattam a lemezeiket, kutakodtam utánuk a youtube-on és más helyeken a weben, megnéztem koncertfelvételeiket, és természetesen vettem jegyet (darabja 15 ezer) a szeptember 15-i budapesti bulijukra is.
A Sportarénába érkezve sorban értek a meglepetések, alig lézengett pár ember, a büfé polcai szinte üresen álltak, a nézőtérnek meg kb. a 4/5-e lezárva... azaz nem adták el a jegyeket. Kicsit csodálkoztam, mert én abban éltem, a Placebo jelenleg az egyik legnépszerűbb zenekar Európában, de mivel szeretem a klub hangulatú koncerteket is, inkább azon poénkodtunk, hogy jé, milyen kicsi a küzdőtér, tudunk egyszerre állni a keverőpultnál és megnyalni Brian Molko cipőjének orrát.
Este 8-kor kezdett az előzenekar (EZ Basic), sokkal jobban fájt, mint az A-háé (Anna and the Barbies), és már nagyon vártam az est főszereplőit.
A Placebo viszont csalódást okozott. A hangosítás vagy a felszabdalt tér miatt (nem értek hozzá) borzalmas volt a hang, egy nagy zaj, csörömpölés, Brian Molko-ból is többnyire csak egy nyekergés hallatszott, sok számon át. Ráadásul úgy tűnt, valamin ki van akadva, egyáltalán nem volt kedves, inkább cinikusnak, flegmának tűnt nekem. Ha ez a hangosításnak szólt, még valamennyire megértem, de ha bármi más baja volt, azt szerintem nem kellene a közönséggel éreztetnie. Végig az volt az érzésem, hogy nincs kedvük ma itt fellépni, és annak ellenére, hogy egy ilyen kis térben könnyebb hangulatot teremteni, egyáltalán nem alakult ki kapcsolat a zenekar és a közönség között. Kb. olyan érzetet keltettek, mintha egy üvegfal mögött játszanának. Én még koncerten ennyire sosem unatkoztam (leszámítva talán néhány magyar együttest a múlt századból, akiknek a haknijára "véletlenül" vetődtem el). Gondolkodtam rajta, hogy kimegyek az előtérbe keresztrejtvényt fejteni, csak hogy valami izgalom is legyen az estében. Aztán a Bitter End-nél hirtelen megmozdult valami, kezdtek belejönni, de az már a vég volt, utána már csak egy 4 számos ráadás következett. Kimaradtak nagy slágerek, de az még akár laza is lehet, hogy nem játszanak el mindent, elvárás szerint, és simán kihagynak egy Pure Morning-ot vagy egy For What It's Worth-t. Viszont a végén olyan érzésem volt, hogy épp csak elkezdődött valami, és nem kaptuk meg, amiért jöttünk.
Sajnálom, csalódtam.
