Rockhajó

Szuper színészek, élükön Philip Seymour Hoffman-nal, nagyon vidám közeg, rengeteg dögös zene, és nulla erkölcs... A Rockhajó a legszórakoztatóbb film, amit hosszú ideje láttam. Azért a sok röhögésért, amit az első fele adott, érdemes volt annyi rossz filmet végignézni az elmúlt hónapokban. Vagy akár ennek a második felét. Ilyenkor már közben örülök, hogy lesz mit ajánlani a barátaimnak, kézről kézre adogatni, aztán folyton összekacsintani és idézni belőle. Bár a végére kicsit leül a hangulata, végig ugyanolyan lökött és jó értelemben véve egyszerű és felszabadult marad. Engem nagyon szórakoztatott. Bármikor megnézném újra.
(Nálam 9/10. A port.hu-n ne olvassátok el a történetet, szokásukhoz híven leírják a sztori végét is.)

Nesze neked, Pete Tong!

Szóljon, aki meg tudja fejteni a film címét! És hogy tényleg vígjáték-e, nem pedig dráma. És akkor most "based on a true story", ahogy az elején mondják, vagy "kitalált történet, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve", ahogy a végén? Vagy mondja meg valaki, hogy ez egyáltalán jó vagy rossz film!
Egy nagy sikereket elért ibizai DJ fénykora és hanyatlása, küzdelme a drogokkal és betegsége elfogadásával. Mindez tévéjátékos stílusban, egy olyan főhőssel, akiről végig nem tudtam eldönteni, hogy komoly vagy paródia. Menő és lúzer egyszerre. De inkább lúzer, akit valami érthetetlen okból eleinte mindenki szeret. Aztán már csak sajnál, de csodál és visszavár.
Nem untam, nem volt nézhetetlen, de nem is tudom túl sokat dicsérni. Nem tudom, mit láttam. Áldokumentum film egy képzeletbeli DJ-ről? Na de miért?
(6/10-et adtam neki, de nem tudom... nem tudom.)

Michael Hutchence - The loved one

Fillérekért turkáltam a DVD-t valamelyik hipermarketben. Gondoltam, 900 Ft-ot megér, hiszen nagyon szeretem, szerettem az INXS-t, és az egyik legkarizmatikusabb rocksztárnak tartom, tartottam Hutchence-t. Hát, 900 Ft-ot tényleg megér, de egy fillérrel sem többet. Pedig van hozzá bónusz CD is, 6 számmal, köztük egy Hutchence-Bono duettel.
Nem tudom, mi a követelmény egy életrajzi dokumentumfilmmel szemben, mitől lesz jó vagy rossz vagy érdektelen. Simán rávágnám, hogy attól, kiről készül, de ez a film is bizonyítja, hogy tévednék. Biztos vagyok benne, hogy Michael Hutchence élete (és halála) izgalmasabb, érdekesebb volt, mint amit ebben a szűk órában bemutattak belőle, és talán lehetne kevésbé "home made" szagú filmet is készíteni róla. Beszélnek a DVD-n a barátok, zenésztársak, producerek, megemlékeznek a rokonok és persze Kylie Minogue, de alig látni valamit magából az énekesből. Nem elég hatásos, nem elég dokumentarista, vagy nem tudom... egyáltalán nem kapott el. Viszont első látásra megkedveltem az apát, Kel Hutchence-t, aki nagyon édes, és olyan derűvel és szeretettel emlékszik vissza a fiára, annak esetleg vitatható tetteire is, ami szerintem példaértékű lehetne minden szülő számára.
(Nálam 6/10.)