Nem vagyok az a telefoncserélgetős típus, nem veszek félévente, évente újat, csak akkor cserélem, ha már nagyon nem működik. A 4 éve beszerzett, máig igazán meg nem szeretett Nokiámat is addig használtam, amíg fel nem vette azt a szokást, hogy naponta 3x lemerül, vagy bontja a vonalat, ha beszélgetés közben érkezik egy sms-em. Hagytam, hogy tegye a dolgát, amíg tudja, aztán nyugdíjaztam. Ilyenkor is van feladata, még a Nokia előtti Siemens-em is megvan és aktív, minden reggel ő ébreszt.
Na de most, hogy a "máig igazán meg nem szeretett", kissé csúf Nokia kiöregedett, beszereztem egy szép, új mobilt. Tartottam a vérvonaltól, megjártam már a márkájával (pl. mosógépek terén), de nem volt akkora a kínálat a szóba jöhető telefonok piacán, hogy sokáig vaciláltam volna. Samsung Champ jött, látott, győzött.
Megvettem és beleszerettem. Az érintőképernyőt még szokom, simán előfordul, hogy csak el szeretnék küldeni egy sms-t, de véletlenül átállítom a hangprofilt vagy kikapcsolom a készüléket, de napról napra rutinosabbak az ujjaim. És tényleg szeretem. Minőséget sugároz, csinos, könnyű, se túl kicsi, se túl nagy, és bár nem volt elvárás a választásnál a nagy tudás, mivel én csak beszélek és sms-ezek majd vele, azért néha meglep, miket hajlandó megtenni a kedvemért.
