- szerkesztés alatt -

Antibaby naplója 2004-2013

Antibaby naplója 2004-2013

A feminista férfiak megszépülnek

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. november 14. - Antibaby

Népszavazás a nőkértKár, hogy ha az üggyel nem értek egyet és nem lájkolom, akkor a kampányfotót sem tudom... pedig az nagyon lájk!

Tilla pedig kezd nálam feljönni Hajós András mellé, szimpatikus társadalmi szerepvállalás + szókimondás + lazasági és bevállalóssági mutató tekintetében.
A feminista férfiak a szememben megszépülnek.

A fotó innen származik: Népszavazás a Nőkért

29 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby2004-2013.blog.hu/api/trackback/id/tr546824221

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bahha 2010.11.14. 17:41:06

vicces, mert mielőtt hozzád kattintottam, pont ezt olvasatam: http://eisamstiel.tumblr.com/post/1551352586/451f-suntm-till-attila-39-ferfiassagat
Válasz erre 

19110 2010.11.14. 20:46:55

Én minden felsorolt célkitűzéssel egyetértek. Mindegyikkel, kivétel nélkül. Egyedül az adminisztratív módszerrel nem, mert egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy a női kvótarendszer miben különbözik a zsidótörvényektől. Meggyőzhető vagyok, lehet, hogy csak keveset tudok a kérdésről, de ha nem rátermettség, hanem származás, nem, vallás, stb. alapján húzzuk meg vonalzóval a határokat, az általában elég szarul sül el, és elég igazságtalan. Én úgy gondolom, hogy a huszadik század történelméből egyetlen dolgot kellett volna megtanulnunk: adminisztratív döntésekkel nem lehet társadalmi igazságtalanságokat orvosolni, mert csak újabb igazságtalanságokat teremtünk. De lehet, hogy én értek félre valamit. Ha meggyőztök arról, hogy ez jó, és hosszútávon sem ér emiatt senkit hátrány, akkor aláírom. Komolyan.
Válasz erre 

2582 2010.11.14. 21:41:55

Kaptárlakó: én egyetértek veled, úgyhogy nem én leszek, aki meggyőz. :) Ezért is írtam, hogy nem értek egyet az üggyel és nem lájkolom FB-on. Nem hiszem, hogy ilyesmit népszavazással, törvénnyel kellene kikényszeríteni, meg azt sem, hogy minden párt színeiben ugyanannyi nő szeretne indulni, mint férfi. Simán megelégednék azzal, ha kvóta, létszám, százalék, akármi nélkül lehetőséghez jutna az, aki szeretne és a politikai pályára való. Ahogy írod, nemre, származásra, vallásra, szexuális beállítottságra való tekintet nélkül. Tehát a cél igen, az "eszköz" nem tetszik.
Válasz erre 

19110 2010.11.14. 22:17:24

Akkor OK, az nekem nem volt világos. :-) Szerintem annyit tehetünk, hogy a saját életünkben nem támogatjuk a megkülönböztetést, nem erre neveljük a gyerekeket, stb.
Válasz erre 

2582 2010.11.14. 23:25:17

Igen, az fontos. De én úgy látom, nem könnyű ezt sem megvalósítani, mert mások (média, óvoda, iskola stb.) arra neveli a mieinket is.
Válasz erre 

19110 2010.11.15. 17:34:59

Hát ja. :-(
Válasz erre 

Kátai Gábor 2010.11.16. 11:58:36

Kedves karpatlako! Igyekszem: - ez nem valami ellen irányul, hanem valami mellett - a kvóta nem cél, hanem eszköz - a cél, hogy a nők szempontjai érvényesüljenek jobban a közéletben, a gazdaságban, a politikában (ezt nem részletezném, nagyon bő az irodalma) - itt a probléma az, hogy a nők ugyanolyan képzettek, ugyanolyan rátermettek mégsem jutnak feljebb: üvegplafon. pl: a hallgatók több mint fele nő, a phd-sok több mint fele nő, adjunktusok még valahogy, docens, egyetemi tanár alig, tanszékvezető elvétve, rektor 1, MTA szinte senki, MTA elnökség és intézetvezetők senki. - 5000 fő alatti településeken 30% körüli nő politikusok aránya, majd felfele egyre kevesebb. Megyei Jogú Város - 23, ebből egy nő polgármester (ott ahol a testület tök férfi: Salgótarján), fővárosi kerületek - 23, ebből egy nő polgármester (6.ker), megyei közgyűlések, egy. Ahol hatalom és befolyás van, ott a jelöltek között sincsenek hölgyek. - mintahiányról van szó: ha nőként akarsz érvényesülni a politikában ma, akkor a férfiaknál is férfiabbnak kell lenned, 25% körüli az a kritikus tömeg, melynek saját viselkedésmintája van (ma ez 9% a Parlamentben) - majdnem minden EU országban van (vagy az alkotmány tartalmazza, vagy külön törvény, vagy a pártok maguk) - Angela Merkel ma nem lenne az aki, ha a német konzervatív párton belül nincs kvóta - Dániában 1995-ben eltörölték a kvótát, mert a minta megteremtődött, azóta sem esett vissza a nő politikusok, közéleti vezetők száma. Szerintem ez mind nagyon nagy különbség a numerus clausussal szemben. Üdv.: Gábor
Válasz erre 

19110 2010.11.16. 21:04:37

Kedves Gábor! Alapvetően szerintem félreértettél. Engem nem arról kell meggyőzni, hogy miért lenne jó, ha a nemek szerepvállalása a döntésekben kiegyensúlyozottabb lenne, vagy miért lenne jó, ha nemi egyenjogúság lenne. A tényeket, folyamatokat és a vonatkozó társadalmi vitákat ismerem, én arról nem vagyok meggyőződve, hogy jó, és áldozat nélküli módszer a kvótarendszer. Függetlenül attól, hogy hány férfi van egy felügyelőbizottságban, ha egyetlen tehetséges Bélát elküldenek azzal, hogy bocs, kell a Zsuzsának a hely, mert ő nő, és a törvény ezt előírja, akkor ezt ebben a formában nem tudom támogatni. Valami mellett, valami ellen? Egy pozitív diszkrimináció mindig negatív diszkrimináció valaki mással szemben. Engedd meg, hogy egy játékot játsszunk! Alább átírva szerepelnek a mondataid úgy, hogy a tartalmukon alapvetően nem változtattam, csak a szereplők nevén (és a háború előtti arányokon). - ez nem valami ellen irányul, hanem valami mellett - a kvóta nem cél, hanem eszköz - a cél, hogy a keresztények szempontjai érvényesüljenek jobban a közéletben, a gazdaságban, a politikában (ezt nem részletezném, nagyon bő az irodalma) - itt a probléma az, hogy a keresztények ugyanolyan képzettek, ugyanolyan rátermettek mégsem jutnak feljebb: üvegplafon. pl: a hallgatók több mint 80 százaléka keresztény, a phd-sok több mint 80 %-a keresztény, adjunktusok még valahogy, docens, egyetemi tanár alig, tanszékvezető elvétve, rektor 1, MTA szinte senki, MTA elnökség és intézetvezetők senki. - 5000 fő alatti településeken 30% körüli a keresztény politikusok aránya, majd felfele egyre kevesebb. Megyei Jogú Város - 23, ebből egy keresztény polgármester (ott ahol a testület tök zsidó: Salgótarján), fővárosi kerületek - 23, ebből egy keresztény polgármester (6.ker), megyei közgyűlések, egy. Ahol hatalom és befolyás van, ott a jelöltek között sincsenek keresztények. - mintahiányról van szó: ha keresztényként akarsz érvényesülni a politikában ma, akkor a zsidóknál is zsidóbbnak kell lenned, 25% körüli az a kritikus tömeg, melynek saját viselkedésmintája van (ma ez 9% a Parlamentben) Ez a borzasztó szöveg nagyon tetszene a háború előtti fajvédőknek, és nagyon elborzaszt engem. Semmi nem történt, csak átírtuk a neveket. A lényeg: senkit, egyetlen csoportot sem szabad valami olyasmiért korlátozni a karrierjében, amiről nem tehet (pl. férfinak vagy nőnek született). Alighanem ugyanazt a világot szeretném látni, mint te, csak nem ilyen módszerekkel akarom megvalósítani. Egy nőn nem fog segíteni az, ha összesúgnak a háta mögött, hogy őt csak azért vették fel, hogy meglegyen a kvóta.
Válasz erre 

67331 2010.11.17. 07:10:54

@Kaptárlakó: azért ehhez adalékként hadd tegyek hozzá mégvalamit. (Mérnök)nőként végeztem az egyetemen, ahol konkrétan hallottam tanárok(!) szájából, hogy nő nem való mérnöknek, ahol azzal kellett küzdeni, hogy melyik tanárhoz kerülsz, aki nem totálisan hímsoviniszta. A végzett építészeknek kb. 50%-a nő. Szerinted a "nagy" építészek között hány nő van? És igen. Férfibbnak kell lenni a férfinál. Amit speciel én nem szeretnék, mert tudom, hogy nőként van egy csomó előnyös tulajdonságom is. Nekem nem kell kótarendszer. De az igen is kéne, hogy ha szülök egy gyereket, akkor legyen hova visszamennem dolgozni, mert az építészetet lehet 4-6 órában is végezni. Urambocsá' otthonról is. Egyébként, ami nem releváns felmérés nyilván: a sógornőm HR-es..Eleve én csak női HR-eseket ismerek, mert ugye, az egy "női szakma"..Szóval emellett igazán érdekes, hogy neki meg csak férfi főnökei voltak magasabb szinteken. Szóval a fejekben valami nagyon félre van menve. És akármennyire nem veszed észre, a tiedben is. Az enyémben is: mert már nem hiszem el, hogy gyereknevelés mellett nekem szakmai sikerekre is van jogom. De remélem, hogy a gyerekem el fogja hinni. És igen, innen a szívóágról valahogy nehéz ezt azon magasztos eszme mentén szemlélni, hogy bezzeg a zsidók meg a keresztények. És igenis, én jobban örülnék, ha eleinte összesúgnának a hátam mögött, de bizonyíthatnám, hogy igen is oda való vagyok. Mert belülről könnyebb, mint kívülről várfalat döngetni. Mert a jelenlegi helyzetet még kapunak sem nevezném... Végül is, lehetne szarabb...Születhettem volna mondjuk roma családba...
Válasz erre 

2582 2010.11.17. 08:27:39

Mimke, szerintem félreérted Kaptárlakót, ő nagyon is amellett áll, hogy a nők ugyanúgy érvényesülhessenek bármilyen, általuk választott területen, csak ehhez a kvótarendszert nem tartja szimpatikus és/vagy célravezető eszköznek. Ahogy én sem. Egyébként örülök, hogy csak betettem egy képet, és ilyen beszélgetés kerekedett belőle. :) Ráadásul olyan olvasók között, akik mind ugyanazt a célt tartják fontosnak, és már csak az odavezető út részletein vitatkoznak. :)
Válasz erre 

67331 2010.11.17. 11:58:05

Szerintem ezt a részét értettem eddig is, csak közben ott van, hogy belülről könnyebb bebizonyítani, hogy rátermettek vagyunk, mint kívülről... Egyébként igen ízléstelennek tartom az összehasonlítást a zsidók pogromokkal. Mert velük szemben egy elmebeteg elméletét alkalmazták, és súlyosságában messze nem érzem még csak hasonlónak sem... De ha már itt tartunk, akkor sokkal inkább hasonlít a romák helyzetére a dolog: szerinted ki alkalmaz ma egy nyiltan roma embert? Csak mert biztos lop, nem dolgozik, úgysem tudja megtanulni stb. Ugyanezt érzem: a korom miatt veszélyeztetett vagyok(hiszen akármikor elmehetek szülni!), de kaptam én már az arcomba azt is, hogy nem kellek, mert "felvettek már egy fiút"..és sorolhatnám...Megint: nem egy fajsúlyú a dolog, de azt hiszem jobban hasonlit...
Válasz erre 

19110 2010.11.17. 17:07:45

Mimke, nem kétlem, hogy súlyos igazságtalanságok értek téged, ahogy más nőket is, és azt is elismerem, hogy ízléstelen a példám - de attól még szerintem nagyon is találó. Az én fejemben egyébként valóban van pár hiba, de ez mondjuk pont nem: elismerem, hogy van jogod szakmai sikerekre a gyereknevelés mellett is, (már csak azért is, mert a gyereknevelés a férfiak dolga is). És ha én dönthetnék a felvételedről, és valóban olyan jó vagy, biztos lehetnél benne, hogy nem venném el a lehetőséget tőled, azért mert nő vagy, vagy azért mert szülni szeretnél / kisgyereked van. Vérforralónak találom a hímsoviniszta tanáraid szavait, és a többi sztereotípiától is mentes vagyok: láttam már nőt kiválóan vezetni (autót és dolgozókat is), stb. Egyetértek veled, és hidd el, hogy én ott állok melletted. De nem gondolom továbbra sem, hogy egy vonalzóval és egy szikével meg lehet oldani olyan összetett társadalmi problémákat, mint a nők hátrányos helyzete.
Válasz erre 

2582 2010.11.17. 18:11:46

Mimke, akkor bocs a feltételezésért. De az újabb kommentedre is csak azt tudom válaszolni, hogy a problémát én is súlyosnak érzem (a nőkét és a romákét is), de a kvótarendszert mégsem tartom szimpatikusnak. Sőt, a kvótáról való népszavazás is fura... egy olyan társadalom, amelyik ilyen sztereotípiákkal él, vajon megszavazná? Ha meg igen, akkor minek hozzá a népszavazás, miért nem vagyunk csak szimplán alapból nyitottabbak egymásra?
Válasz erre 

67331 2010.11.18. 09:53:19

@kapttarlako, @Antibaby: bocsi, ha kicsit agresszívnek tűntem, nem állt szándékomban. Igazából abban szerintem egyetértünk, hogy a kótarendszer valahogy nem különösebben szimpatikus nekem sem, népszavazást tartani egy ennyire konzervatívan gondolokodó államban tényleg hülye ötletnek tűnik. De másrészről meg azt várni, hogy majd tanítjuk az embereket, és minden jól megváltozik az sem ésszerű, mert ez a folyamat iszonyúan lassú. Ha a kótarendszer elfogadott pl. Németországban, akkor lehet, hogy csak azt kéne megnézni, hogy mégis milyen feltételekkel működhet itthon. Nem vagyok benne biztos, hogy egy ötletet csak azért el kell vetnünk, mert alapból nem annyira szimpatikus.
Válasz erre 

19110 2010.11.18. 10:15:52

Mimke, szó sincs agresszivitásról, ha mindenki ilyen "agresszív" lenne csak, mint te, sokkal kulturáltabb hely lenne a web. :-) Én már azt is eredménynek tartom, hogy összejött itt pár ember, akik legalább a célkitűzésekben egyetértenek. Egy olyan világban, ahol a tanáraid nemi alapon szeretnék eldönteni, ki való az építészi pályára már ez is valami.
Válasz erre 

2582 2010.11.18. 20:51:06

Mimke, csatlakozom Kaptárlakóhoz. Egyáltalán nem tűntél agresszívnek :), remélem, én sem, írásban sokszor félreérthető a másik mondandója, a hangsúlyozás hiányából kifolyólag. Én is azt mondom, hogy tök jó, hogy beszélünk ezekről a témákról, anyázás nélkül, és bárcsak találnánk egy gyors, jó és vállalható eszközt a cél elérésére. Nekem pl. tetszett az a rendelkezés, amely a nemi sztereotípiák semlegesítése céljából az óvodai nevelést próbálta megreformálni... sajnos az is egy ezerszer kiforgatott, rosszindulatúnak beállított kezdeményezés volt.
Válasz erre 

67331 2010.11.18. 22:58:29

Örülök, ha nem tűntem annak... Nekem sokszor az a bajom, hogy van egy kezdeményezés, annak vannak ugyan bajai, de mivel nem értünk egyet az alapvetéssel, vagy bizonyos részleteivel, ezért rögtön elvetjük az egészet...(én is abszolút hajlamos vagyok erre...) Ennél a kótarendszernél is azt érzem, hogy pusztán azért, mert kótarendszer, elvetjük...Holott Gábor bejegyzéséből kiderül, hogy ez máshol működik a gyakorlatban...Kétlem, hogy a németek nagyon lelkesek voltak a kótarendszer bevezetésekor, de mégis túl lettek rajta valahogy...
Válasz erre 

Réka 2010.11.20. 16:54:25

Boldizsár Ildikó(lehet ismeritek, ő egy meseterapeuta) utalt egyszer egy nép mesére, én ugyan nem találtam rá de én hiszek neki, hogy ilyen létezik.A mese arról szól, hogy jön a hétfejű sárkány és elrabolja a királyfit és a palotájába zájra.Erre a a királylány elhatározza magát, hogy bizony ő megmenti a királyfit, legyőzi hétfejű sárkányt.Alaposan kimunkálja az izmait megtanulja a kardforgatást útnak indul lenyisszantja a sárkányfejeket, mire kijön a királyfi a börtönéből.Ránéz a levágott fejekre,a királylányra, utána megint a fejekre, és azt mondja:Renben, akkor én most hazamennék az anyámhoz.Szóval ez van ha sárkányölő nő akarsz lenni vagy politikus.Pórul járhatsz.Tényleg ez kell ? Szóval kisebbségrendűségi érzéseinket nem azzal kéne kompenzálnunk, hogy férfiúi babérokra törünk, hanem meg kell tanulni nőként pótolhatatlanná válni .Miért is olyan szörnyű, hogy kevés az egyetemi női tanár?Az nem lehet, hogy ez az értéközvetítési forma, ez a szerep nem a nőknek lett kitalálva?Az nem jelenti azt, hogy nem formálhatod nőként a világot.Nem értem én ezt a női egyenjogúságot, szerintem durván önbizalomhiányról van szó. Persze nem jelenti azt, hogy az igazságtalanságokat el kell nézni, de én nekem úgy tűnik, hogy azt szokták szivatni, akit lehet, és őt a nőiegyenjogok sem fogják megvédeni
Válasz erre 

19110 2010.11.20. 20:03:34

Réka, a legkiválóbb egyetemi oktatóim között nem egy nő akadt, a konzulensem szintén nő volt, és alighanem ő volt az egyik legokosabb ember, akit valaha ismertem.
Válasz erre 

67331 2010.11.20. 20:32:40

@Réka: azért azt erős lenne mondani, hogy önbizalomhiányból lettem építész. Sosem vágytam arra, hogy tanár legyek, vagy akadémikus. De azt azért látom, hogy sokszor a saját családja nem támogat egy nőt, hogy komoly tudományos/szakmai sikereket érjen el. Úgy látom, hogy inkább az önbizalom hiánya miatt nem indul el bizonyos pályán egy nő. És abban is igazad van, hogy nem kell minden nőnek politikusnak lenni. De annak, aki szeretne, legyen lehetősége megtenni.
Válasz erre 

Réka 2010.11.20. 21:32:54

Értem én persze, és félre ne értsétek én pl. olyan főiskolára járok ahol szinte csak nők az oktatók és nagyon nagy koponyák akadnak, és nagyon fel tudok rájuk nézni.Csak néha haragszom erre az egész esélyegyenlőség dologra, mert kicsit félrecsúszott, valahogy az lett belőle, hogy az emberek nem tudják elfogadni, értékelni azt ami van és elégedetlenek a sorsukkal.Mármint valahogy olyan mintha arról szólna, hogy mindent meg kell, hogy kapjak, de lemondások nélkül és a nékül, hogy én bármit tennék értük.Szülhetek gyereket apa nélkül, mert akad hozzávaló a spermabankban.De aki nem tud találni és megtartani egy párkapcsolatot, nem képes arra az együttműködésre, kommunikációra ami ehhez kell, mit fog kezdeni a gyerekével?Ha nem tudott magán annyit dolgozni, hogy alkalmassá váljon a társszerepre?És ha valaki van olyan hülye hogy hozzámegy egy olyan pasihoz, aki pl nem támogatja a fejlődésben akár legyen az karrierépítés vagy más, az minek rinyál?Vagy ha felveszi a harcot, akkor meg miért várja el, hogy az könnyű legyen? "Emberek vessetek a mókusok elé" mondotta Woody Allen:) Azt írtad mimike, hogy "úgy látom, hogy inkább az önbizalom hiánya miatt nem indul el bizonyos pályán egy nő" Ez nem azt támasztja alá, hogy a női egyenjogúság arra való, hogy az aki nem bízik magában az is akadálymentesen vegye a pályát? Miért nem kezd magával valamit, hogy megbízzon saját magába és akkor más is meg fog benne?
Válasz erre 

67331 2010.11.20. 21:49:32

@Réka: szerencsés családba születtem: engem akkor is támogattak volna, ha politikus akarok lenni, vagy hegesztőmunkás. De nem mindenkinek van ekkora szerencséje. A barátnőmet a saját anyja elitéli, mert a gyerekei és munkája mellett még zenélni is akar. Az, hogy valaki miért választ őt elnyomó párt, az szerintem ettől egy teljesen független kérdés. Családot nem mi választunk... Nekem is megmondta már a párom nagymamája, hogy szerinte túl sokat dolgozom, és biztosan ezért nincs gyerekünk pl. Szerintem kicsit leegyszerűsíted a kérdést, de abban egyetértek, hogy van aki átesik a ló túloldalára az esélyegyenlőségesdivel...
Válasz erre 

Réka 2010.11.20. 22:28:57

Huhh és hány éves a barátnőd?A felnövés nem arról szól, hogy leszakadjak édesanyám, édesapám véleményéről?Akármennyire fájó is?És azt csináljam , amit magam helyesnek tartok?Mert gyerekkorban oké, hogy függök a véleményüktől de aki már felnőtt az nem a saját szerencséjének a pogácsa?Én továbbra is fenntartom a véleményemet hogy csak azt szivatják, akit lehet.A családot nem mi választjuk de a családhoz való hozzáálásunk csakis rajtunk múlik.Attól még nem leszek áruló, hogy észre veszem hogy anyámnak nincs mindenben igaza. Na de ha már feminizmus ki látta a Mona Lisa mosolyát?
Válasz erre 

2582 2010.11.21. 09:34:30

Réka: A Mona Lisa mosolya jó példa, de szerintem nem egészen a te álláspontodat támasztja alá... :) Azt írod, főiskolára jársz, feltételezem, hogy azért, mert te sem tudsz megelégedni azzal, hogy férjhez menj és 60 évig pucold neki a krumplit. Több kommentedet végigolvasva néhány dolog azért van, amivel egyetértek. Például a pogácsával. :D És azzal is, hogy vannak nők, akikben nincs elég erő, tehetség, kitartás az álmaik megvalósításához, vagy csak nem tanulták meg, hogyan hozzák felszínre, és ezért az egyenjogúság hiányát okolják. De tapasztalatom szerint a kifogáskeresés nemfüggetlen. Ugyanakkor azt is hiszem, az egyenlő jogok megléte még nem engedne szabad teret a "csak rinyálóknak". A női egyenjogúság számomra pont arról szól, hogy ugyanúgy, ahogy a férfiaknál, rátermettség alapján (jó esetben) osztódnának ki a szerepek, nem pedig aszerint, kinek mi van a lába közt.
Válasz erre 

19110 2010.11.21. 10:27:42

Annyi biztos, hogy a nők sokszor várják az önbizalmat az égből leesni. Sok nőnek teljesen természetes, hogy pl. a férfiaktól várja, hogy neki legyen önbizalma, pedig ha az nincs ott a zsebedben, senki nincs a világon, aki odategye. Egy párkapcsolat, vagy barátság persze képes az ideiglenesen megroggyant önbizalmat helyreállítani, teljesen természetes, ha a párunk mélyrepülésben van, odaállunk mellé, vagy a nagy vállalkozásaiban (pl. egy egyetemre való jelentkezésben, pályamódosításban) támogatjuk, de ez az önbizalmának a kiegészítése lehet, nem a helyettesítése. Ettől persze a vita kiindulópontja még nem változik.
Válasz erre 

2582 2010.11.21. 11:28:54

Kaptárlakó: Ez az önbizalom kérdés most elgondolkodtatott, pláne, hogy én is érintve érzem magam. Teljesen igaz, hogy sokan (beleértve magamat is) mások visszajelzéseiből, lelki támogatásából tudnak erőt meríteni, és ez talán nem jó, nem helyes módja, de nem véletlenül alakult így. Gyakran látom, hogy valamilyen területen nagyon tehetséges emberek nulla önbizalommal rendelkeznek, és meglepődnek, ha mégis sikert aratnak. Amikor viszont ezt a sikert újra és újra elérik, elkezdenek magukra találni és kinyílnak, bekerülnek egy pozitív spirálba. Lehet, hogy fura példa, de talán tudod, mire gondolok, ha a tehetségkutató műsorokat említem. Főleg az első szériákban volt jellemző, hogy hátrányosabb helyzetből érkező (pl. származásuk vagy szociális helyzetük miatt) fiatalok nagyot produkáltak, de alig akarták elhinni, hogy őket tényleg ezrek vagy milliók szerethetik. Ha valaki olyan környezetben él (oda születik), hogy a társadalom alapból alacsonyabb rendűként kezeli, maga is elhiszi, hogy az. Neki sokkal több erőre van szüksége önbizalmat építeni, mint annak, akit a társadalom eleve támogat és már "csak" mutatni kell valamit. És ha ez így van, akkor nagyon is fontos, hogy várfalakat kell-e megmászni, vagy csak fel kell mutatni az igazolványt a kapunál. Értem ezt a női egyenjogúság kérdésére is. Nem tudom, érthetően írtam-e le, nem biztos, hogy sikerült jól megfogalmaznom, de bízom benne, hogy átmegy, amire gondolok.
Válasz erre 

19110 2010.11.21. 16:40:56

Értem, és igazad is van. A külvilág visszajelzései persze fontosak, mindannyian részben (!) abból vagyunk, amivé a környezetünk tett minket, amivé a többiek tartanak minket. És az is világos, hogy ha valakit folyton megaláznak, annak nagyon nehéz a dolga. Persze, sokat számít a siker, a dícséret, én csak azt mondom, hogy ez hosszútávon nem tudja pótolni a belső elszántságot. Én csak azt mondom, hogy akiben nincs ott a magába vetett hit, az önbizalom KÉPESSÉGE, azt nem fogja egy támogató párkapcsolat, önismereti tréning, vagy akármi politikussá, üzletemberré, stb. tenni. Szükség van egy minimumra, és ami még fontosabb: ezek a lelki képességek nem várhatók másoktól. Magunk kifejleszthetjük őket, egy önbizalomhiányos emberből lehet olyasvalaki, aki bízik magában, de ez nélküle nem megy, egy támogató család ehhez kevés. Ahhoz, hogy a nők helyzete megváltozzon, nagyon sok dolognak kéne történnie a társadalomban, de az egyik legfontosabb, hogy maguknak a nőknek kell megváltozniuk. Lehet, hogy a nőknek nem világos ez, de azért mondom: ránk, férfiakra is iszonyú elvárások nehezednek, és számtalan lenézésen, megaláztatáson kell keresztülmennünk, mialatt felnövünk. Kétségkívül van némi előnyünk a társadalomban, eszemben sincs ezt letagadni, de az egyik legnagyobb fegyverünk, hogy gyakrabban, és nagyobb biztonsággal tudjuk értékén kezelni magunkat, mint a nők. Egy példa: a nők gyakran mondják, hogy a médiából kemény nyomás nehezedik rájuk, hogy hogyan kellene kinézniük, és ennek nem mindig képesek megfelelni. A férfiak / fiúk gyerekkori bálványai (Supermantől a Batmanig) mind szuperizmos, már már karikatúraszerűen férfias alakok voltak. Előfordulnak persze férfiak, akik fiatalon meghalnak, mert halálra testépítik magukat, de azt hiszem, sokkal ritkábban történik meg ez, minthogy a fogyózásba halnak bele lányok. Ránk is zúdul a tévéből az elvárás, hogy legyünk izmosak, sportosak, kemények, csak mi ezt jobbára leszarjuk. A nőknek meg kellene tanulniuk vállat vonni bizonyos dolgokra. Remélem én is érthető voltam.
Válasz erre 

2582 2010.11.21. 21:29:49

Kaptárlakó: És én ezzel mind egyetértek. :) Talán csak a végével nem teljesen, mert bár igazad van, szerintem ebben azért az is benne van, hogy ti jobban megtehetitek, hogy "leszarjátok". Még! De igen, meg kell változnunk, és azzal változni fogtok ti is, mert ez már csak így megy. :D
Válasz erre 

Ivalene 2011.07.04. 02:34:57

A good many vaallubes you've given me.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása