Azt hiszem, még azt sem meséltem, hogy vannak "beosztottjaim", azaz 2 ember munkáját felügyelem, ellenőrzöm, osztom be vagy éppen ki, ahogy jön... Igyekszem nekik rendszeresen visszajelzést adni, hogy mit csinálnak jól, és mi az, amiben fejlődniük kell. Kitűzünk célokat, és figyelem, mennyire motiváltak benne, hogy elérjék. Először fura volt, mert sosem gondoltam, hogy "főnök" típus lennék, de mivel pár hónap már eltelt így, a tapasztalatok azt mutatják, hogy feltalálom magam az új szerepemben.
Persze nem minden rózsás, ma például, életemben először, ki kellett rúgnom valakit. Gyűltek a hibák, egyre több időmet vette el az ellenőrzés, és már jóformán semmit nem tudtam nyugodt szívvel rábízni a lányra. Egy hete készültem rá lelkileg, mit fogok mondani, átvettem fejben, hogy építem fel, és ami a legfontosabb, hogyan maradok majd higgadt. Az érintett lányról tudtam, hogy sosem ismeri be a hibáit, a legkülönbözőbb indokokkal jön, ha felhívjuk a figyelmét egy bakira, aztán sírni kezd... izgultam, hogy hogy fogom kezelni, de