Házi feladatba kaptam a pszichológusomtól, hogy készítsem el a bakancslistámat. Mikor épp elmondhattam volna neki, hogy szerintem én vagyok a Földön az egyetlen, aki még nem írt ilyet, és ennek az az oka, hogy nem tartok nyilván semmi olyat, amit mindenek felett szeretnék és ragaszkodom hozzá, mert az élet mindig új és új helyzetet hoz, és az a lényeg, hogy a kereszteződéshez érve jól tudjak választani, illetve hogy az A és a B tervet se éljem meg kudarcként a másikhoz képest, szóval minek ide 20-30 éves terv meg "mi lesz velem, ha nem ugrálok az életben már delfinekkel és nem veszek részt űrutazásban"... de mielőtt mindezt kifejthettem volna, egy félmosollyal annyit mondott, hogy ha üres lesz a listám, az is árulkodik ám valamiről, és azonnal tudtam, hogy ez már jót nem jelenthet, ebből jól már nem jövök ki, úgyhogy magyarázkodás helyett listáznom "kell". Persze nem muszáj, de egye fene, lássuk, mire fut ki ez a feladat.

1. Jól van, kezdem ilyen nyálas és nem igazán reális vággyal, mint hogy szeretnék békében és szeretetben lenni anyukámmal.
2. Én is szeretnék gyereket, gyerekeket. Néha úgy érzem, akár 3-at, 4-et is. Máskor kevesebbet. De nincs bennem a "mindenáron" nyomasztó érzése. Sajnálnám, de el tudom képzelni az életemet úgy is, ha esetleg ez nem válik valóra.
3. Már nem gondolom, hogy fontos az egész világot bejárni, minden zugába eljutni. (Gyerekkoromban, amikor a 80 nap alatt a Föld körül Willy Fogg-gal ment a tévében, még cél volt a világkörüli út, kb. havonta megkérdeztem anyukámat, mennyibe is kerülne az nekem.) De van néhány hely, ahova nagyon el szeretnék jutni. A lista folyamatosan változik, mostanában Párizs, Róma, számomra még felfedezetlen olasz városok és vidékek, Amsterdam, Skandinávia, Spanyolország, Anglia (főleg London) és Thaiföld szerepel rajta.
4. Jó lenne, ha megengedhetném magamnak, hogy egy hatalmasat pihenjek életszínvonal-romlás nélkül. Mondjuk 2-3 hónap valami nyugodt helyen vagy egy féléves munkaszünet itthon jól jönne. Utána pedig, tele energiával és kreativitással szeretnék valami "nagyobbat" alkotni, valami maradandót. Mármint olyat, ami nekem az. Nem tudom pontosan, mi lenne... bár ötletem van, de inkább megtartom magamnak.
5. Mielőtt feldobom a tappancsom, szeretnék viszonylag egészséges, kiegyensúlyozott és boldog (középkorú vagy idősebb) nő lenni. Önmagában nem tartok az öregedéstől, de talán a legfontosabb vágyam, hogy az idősebb koromat ne magányosan, ne nagyon betegen és ne szegénységben éljem le. Legyenek barátaim, családom, hobbijaim és vidámság körülöttem.
Van egy hatodik is, de azt egyelőre totál magánügynek tekintem, úgyhogy megtartom magamnak.