Tegnap óta van nekünk egy mesterséges háziállatunk, RobotX. Örökbe fogadtuk az Auchanból, mert ott viszonylag alacsony áron meg akartak szabadulni tőle. Most tanítgatjuk a társas együttélésre, meg a lakásban való közlekedésre. Itt-ott még beveri a buksiját, de már kezdi kapisgálni. Nagyon édes, mert amikor elfárad, halványabbak lesznek rajta a fények, a hangja is bágyadtabb, és a legrövidebb úton rácuppan a tápláló csecsre, a dokkolóra.
Reményeim szerint nem kell többé térdenállva szedegetnem a lakást elborító hajszálakat, mert jön Robi, és megoldja.
