Egek ura

Véleményem szerint ez a film ígéretesen indul, de nem nagyon jut sehová. Nagyot szeretne mondani, de az én ízlésemnek üres és felületes marad. Ez egy olyan film, ami engem, mint házas embert, nem tudott meggyőzni a házasság fontosságáról. Sejtem, milyen magányos élet lehet az év 365 napjából 320-at repüléssel tölteni, otthon, párkapcsolat, család és minden nélkül élni, de nem ebből a filmből. Nem szeretném nagyon lehúzni, mert egyszer igazán meg lehet nézni, de azt a rajongást, amit sokakból kiváltott, nem értem. Állítólag a 20-25 év alattiak nem vágják, mert nincs hozzá elég élettapasztalatuk. Én meg pont azt érzem, hogy akinek már van, annak ebben a témában ennyi, amennyit ez a film nyújt, már édes kevés.
George Clooney-t egyébként kezdem megkedvelni. Talán csak nem a megfelelő filmjeivel kezdtem anno, viszont az Égető bizonyíték, az Ó, testvér, merre visz az utad?, az Ocean's Eleven és legfőképpen a Nespresso reklámok abszolút lenyomták a korábban iránta érzett ellenszenvemet. Hm, tényleg, a reklámok... azt hiszem, ilyen sem volt még, hogy egy színészről ez haggya bennem a legmélyebb és egyik legjobb benyomást.
(7/10, no more.)

Kegyetlen bánásmód

Imádom a Coen-filmeket, ez alap, mostanra majdnem mindet láttam, sőt, újranéztem, de még mindig nem elég! A Kegyetlen bánásmódot is másodszor láttam most, de nem hagyott bennem semmilyen emléket az első alkalommal, épp csak beugrott róla pár kép. Valószínűleg erre is rá kellett érezni, vagy felnőni hozzá, esetleg csak jól időzíteni, de most, másodszorra nézve betalált.
A menő, furfangos válási ügyvéd (aki már beleunt saját sikereibe) esete a házasságszédelgővel, ami még erkölcsi tanulsággal is szolgál. A házasság alapja a kikezdhetetlen szerződés, anélkül a szerelemben védtelen és sebezhető vagy. Aki pedig sebezhető, azt ugye meg is sebzik. Mindezek ellenére ez az egyetlen út, ez a védtelenség, hogy megbizonyosodj az érzelmek valódiságáról. Szép dolog a szerelem, nem kell azt szégyelni...
George Clooney-t a Coen testvérek szerettetik meg velem, és ez a fajta humor (abszurd irónia, önmaga karikatúrájával) nekem nagyon bejön. Rendkívül szórakoztat. Sorolhatnám belőle a poénokat, de inkább nem lövöm le őket, csak annyit, hogy az egyik kedvencem, amikor Clooney lábujjhegyen oson a nő házában, nehogy meghallják, de a kezében levő gázsprayben (ezt biztos így kell írni?) kotyog a golyó... hát azon kifeküdtem.
(9/10, nagyon jól szórakoztam.)

Szívrablók

Alapjáraton nagyon szeretem a francia filmeket. Sőt, talán a legjobban a francia filmeket szeretem, jó a beválási arányuk. Könnyedek, természetesek, de mélyek is tudnak lenni egyszerre, legyenek épp vígjátékok, krimik vagy szerelmi drámák. Hogy a Szívrablók miért nem tetszett mégsem, azt elsőre nehéz volt megfogalmaznom. Aztán egy kis idő elteltével előjött, mi is okozott hiányérzetet bennem. A hihetőség, az érvek és a kidolgozottság. (spoiler on) Én kétség kívül elhiszem bármelyik romantikus filmnek, hogy az egyébként fülig szerelmes nő, aki épp egy dúsgazdag, sikeres és belé szintén szerelmes férfihez készül hozzámenni, a boldogító igen kimondása pillanatában mégis inkább lelép egy nem igazán tehetős, de még csak nem is vonzó férfivel, mindenféle magyarázat nélkül otthagyva a násznépet, de azért annyi erőfeszítést igazán tehetnének a történet írói, hogy kitalálnak erre valami hihető indokot. Merthogy ebben a filmben semminek az oka nem világos, az elég sokat levesz az értékéből. Még akkor is, ha csak egy könnyed esti szórakozásként nézzük meg. Miért is kell a férjtől elszakítani a csajt? Ha annyira rendíthetetlenül szerelmes a csaj, miért lesz mégis nyitott valaki másra? És végül miért hagy ott csapot-papot érte, amikor kiderül, hogy semmi sem volt igaz, amit mondott, és tulajdonképpen az ég világon semmit nem tud róla? És egyáltalán, hogy tud megcsókolni egy GM-rajongó nő egy férfit azután, hogy az azt mondta neki: "Hányok George Michael-től!"? (önirónikus smiley) Sőt, hogy lehet ez így, ebben a megfogalmazásban egy film vége? (spoiler off)
Spoileren kívül is folytathatnám az értetlenkedést... pl. a bájos francia színész-énekesnőből, Vanessa Paradis-ból hogy lett mostanra ilyen kellemetlen kisugárzású banya? És akkor azt már nem is említem, hogy milyen felületes kiábrándító döntés, hogy George Michael-t a Wake Me Up Before You Go-go-val "jelenítik" meg a filmben. 
(Nálam 6/10.)