Ma nagyon rossz hírrel indult a nap. Egész nap semmit nem tudtam csinálni, csak néztem magam elé. Kétszer kellett hozzám szólni, hogy egyszer meghalljam. Délelőtt csak sírtam és azon gondolkodtam, hogy történhet olyan igazságtalanság, hogy egyes felelőtlen embereknek minden sikerül, ha nem akarják igazán, akkor is, mások meg mindent megtesznek, hogy rendben menjenek a dolgok, és nagyon megérdemelnék a boldogságot, ennek ellenére mégis lehetetlen választás elé állítja őket az élet.
Ennek kapcsán pedig alapvető elveim dőltek meg a mai napon. Sokat tanultam magamról, mégha ez az egész most nem is rólam szól.
Többet erről nem tudok mondani. Egyrészt nincsenek megfelelő szavak, másrészt nincs felhatalmazásom.