Az ember, aki ott se volt

Szeretem a színészeket benne. Nagyon szép, hangulatos és sokat hozzátesz a filmhez az operatőri munka. Imádom a rendező-forgatókönyvíró párost, a Coen testvéreket, de valahogy ez mégsem ütött akkorát. Nem tudom, miért, hiszen más Coen-rajongók a legjobb filmjeik közt tartják számon és többen ajánlották már, de engem nem ragadott annyira magával. Még csak azt sem lehet mondani, hogy azért, mert nem nekem való a Coen-humor és a Coen-stílus, hiszen egy rakás filmjüket imádom és nézem újra meg újra. Ez mégsem jött be igazán.
Meggyőzhető vagyok... legfeljebb majd újranézem.
(Pontokban: 6/10.)

Az ember, aki túl keveset tudott

A félreértések vígjátéka, de nem a tipikus módon. A zsenialitása szerintem abban rejlik, hogy egyszerre tudja megnevettetni a puki-kaki vígjátékokat szerető és akár az abszurdabb vagy kifinomultabb humor híveit is. Szórakoztató, de helyenként fárasztó és idétlen. Bill Murray tökéletes a főszerepre, ő is pont az a színész, akinek játékát mindkét közönség élvezni tudja. Én legalábbis az Elveszett jelentés és a Hervadó virágok óta egyre jobban kedvelem.
(Nézhető, 7/10.)

Egy veszedelmes elme vallomásai

Clooney rendezése, Kaufman forgatókönyve, egy jó alapsztori, lelkes, pörgős stílus... mintha egy nagy baráti társaság szórakozott volna egy jót, és a végeredmény: egy kimondottan jó film. És nagyjából így is van, hiszen George Clooney Julia Roberts-szel, Brad Pittel, Matt Damonnal és Steven Soderbergh-gel már összeszokott társaság, a szemük sem áll jól így együtt. Ezt meg is villantják abban az apró, ám annál irónikusabb jelenetben, amikor a két jóképű fickó, Brad és Matt feltűnnek... de ezt nem mesélem el részletesebben, hátha valaki még nem látta. Aki igen, az biztos emlékszik, mire gondolok.
Ez a film azon túl, hogy végig szórakoztató, el is gondolkodtat, de azt is önirónikus stílusban teszi, és így nem darálja be teljesen a néző lelkét.
(Szerettem és kimondottan ajánlom, 8/10.)