Dris "aranyköpéseiből" könyvet lehetne kiadni, különösen azóta sziporkázik, amióta babát várok. Egy korábbi, negatív terhességi tesztemre így reagált: "Ne kerülj a szemem elé, amíg nem vagy terhes!" Persze széles mosollyal kísérve.
Most meg arról beszéltem neki, mindenki mondja, milyen fontos beszélni a pocakhoz, azaz a benne levő babához, de azt nem nagyon tudom, mit lehetne mondani neki. Hogy nagyon várjuk, meg ilyesmit? Idétlennek érzem, hogy ülök az üres lakásban és beszélek a hasamhoz, pedig értem, hogy ennek fontos szerepe van a lelki kapocs és bizalom kialakulásában. Dris végighallgatta a dilemmámat, majd némi csend után annyit mondott: "Arra készítsd fel, hogy nem működik a kocsiban a légkondi!"