Én tényleg szeretem a nyarat, tényleg, tényleg, tényleg, a hőséggel együtt. Már nagyon vártam, hogy végre meleg legyen. Ilyenkor kell feltöltődnöm fénnyel az egyre hosszabb, szürke telekre (na, azokat viszont nem szeretem), még ha nem is mehetek tartósan napra, meg magas faktorú naptej kell, meg nem is megyünk nyaralni, vízpartra, meg minden...
Tegnap amúgy is megtaláltuk az ország szerintem leghűsebb pontját, a már emlegetett mexikói (Dobogókőnél) Shaolin falu parkjában. Nagyon kellemes ott a chi, évente el szoktunk kirándulni oda, pláne, hogy van egy jó kis magyar-kínai étterem, ahol az eddigi legjobb zöldséges pirított tésztákat ettem. Tegnap kiderült, hogy az étterem mostanra megszűnt kínai lenni, de azért így is jót vacsoráztunk náluk.
A Budapest-Mexikó úton meg pont útba esett Pilisvörösváron a Vörösvár Cukrászda, ahol megkóstoltam a már többektől hallott, nagyon finom mangófagyit.
Szóval én nem panaszkodom, 37 fok ide vagy oda, végre nyár van!