Limitless
(Magyar címe: Csúcshatás)

Sokan ajánlották ezt a filmet, és mivel érdekes gondolat az alapja, felkeltette az érdeklődésem.
Régóta tudjuk, hogy agyunk teljes kapacitásának csak töredékét használjuk ki. 10, 20 vagy 30%-át? A különböző források más-más arányt mutatnak, de ez most mindegy is. A kérdés inkább az: mit kezdenénk vele, ha egy csodaszer hatására hirtelen a 100%-át ki tudnánk aknázni? Biztos naiv vagyok, de az első gondolatom az volt, mennyi problémát lehetne megoldani a Földön. A lángész üzemmód számomra nem csak azt sugallja, hogy az ember képes lenne pillanatok alatt hatalmas összegeket keresni, hanem azt is, hogy megtalálná a módját, hogy békésen oldjon meg konfliktushelyzeteket, illetve rájöjjön olyan összefüggésekre, amelyek a világot előrébb vinnék. Mondjuk az orvostudomány terén, vagy akárhol. A film készítői nem éppen erre gondoltak.
Nem arra számítottam ettől a filmtől, hogy a főhős a "lottón nyert" szuperképességével a problémákat csak erőszakkal tudja majd megoldani, és nem is arra, hogy csak és kizárólag a saját érdekeit, azon belül is csupán az anyagi gyarapodását tartja majd szem előtt. De hát ez egy akció-thriller. Nem szabad nagyon okosnak lennie, véresnek és ugrós-futósnak viszont kötelező. Ettől függetlenül eljátszhatna ezzel az alapszituval (mármint a 100%-os agykihasználáséval) egy másik filmes műfaj is.

(A következő bekezdés spoileres!)
Az erkély szélén állva a főszereplő, Eddie Morra monológjában elhangzik: "Majdnem nyomot hagytam a világban." Ezzel a képességgel, amit a szer adott neki, akár hagyhatott is volna nyomot, ha nem a dollármilliókra és a saját karrierjére koncentrál, vagy legalábbis nem csak azokra.
Eddie író volt. Igaz, ihletszegény időszakot élt, de valamiért ezt az életet választotta. Az írók élete anyagi szempontból kockázatos. Ha nincs ihlet, nincs szerződés, és ha nincs szerződés, nincs pénz. Én azt is feltételezem az írókról, hogy okosak. Persze ők is csak az agyuk 10-20-30%-áig, de akkor is. A film viszont azt sugallja, hogy azért volt író, mert addig nem volt elég okos hozzá, hogy karriert csináljon. Amint ki tudott többet hozni az agyából, máris nem érdekelte az írás. Nem azt mondom, hogy nem változtathat bárki pályát, hiszen gyakran rájövünk, hogy nem a jó úton haladunk, vagy nem csak egy út létezik számunkra. Mégis fura nekem, hogy aki korábban az anyagi jólétét kockára téve az önmegvalósítást választotta, és azt, hogy az olvasók felé értéket közvetíthessen, hozzájutva a cucchoz már csak a dollármilliókért és a hatalomért küzdjön. Előtte is lehetett volna bankár vagy bármi, ha arra vágyott volna. Nem szeretem az ilyen sztereotipizálást a filmekben. (Spoiler vége.)

Ettől függetlenül végig lekötött a film, jó, hogy láttam. Igaz, ez is hollywoodi sablonokból áll, több jelenetben is előre tudtam, mi fog történni, de még ezzel együtt is érdekes.
A főszerepet Bradley Cooper alakítja, akivel ilyen filmben még nem találkoztam, és talán jó is, ha ki tud jönni a romantikus mozik és a másnapos-vígjátékok skatulyájából. Filmek meg már nem készülnek Robert De Niro nélkül, úgyhogy itt is melózott egy kicsit. A barátnő szerepében Abbie Cornish tűnt fel, őt még egyszer sem láttam. Helyes nő, engem végig arra emlékeztetett, hogy ő lenne az eredménye Nicole Kidman és Charlize Theron keresztezésének. Szép ruhákba is öltöztették, bár a történetben szinte semmi szerepe nem volt. Épp csak kellett bele egy csaj is, gondolom. Végül is okos, sikeres és erős emberekről szól, női szerep tehát nincs benne. Max. egy barátnőnyi, aki szakít, kibékül, étterembe viszik és egyszer még magassarkúban fut is.
(7-8/10, a maga műfajában szórakoztató.)