Pár napja foglalkoztat valami. Vannak ugye dalszerzők, akik nem énekesek, és vannak énekesek, akik meg nem dalszerzők. A számok írásához, ha nem is minden esetben, de gyakran saját élményeket használnak fel. Például az örök témát, a szerelmet, és ahhoz fűződő saját, első kézből származó érzéseket és gondolatokat. Képzeljünk el egy szerelmes dalt, amit a zeneszerző a kedvesének címez. De nem ő énekli el végül neki.
Biztos millió hasonló van, de hirtelen a .................. ugrik be a ........-től. A számot ..... írta, aki ..............................., és ha jók az információim, az aktuális szerelméhez szólt. Nem furcsa ........-nek (és persze ............-nak), hogy ................. énekli el végül és ő vall szerelmet neki?
Nagy öröm lehet egy nőnek, ha egy zenekar dala hozzá szól, de nekem kicsit perverz lenne, ha a kedvesem helyett egy kollegájától kapnék szerelmi vallomást. Nem furcsa ez?