Megújult "világnézetem" része, hogy nem csak a reklámokat, videoklipeket és úgy általában a tévéműsorokat nézem más szemmel, ha egyáltalán bekapcsolom a dobozt, de a sci-firől is azt gondolom, hogy jóval kisebb arányban tartalmaz fikciót, mint valóságot.
Ilyen érzésem volt a Lopott idővel kapcsolatban is, amelyet kizárólag emiatt a sejtésem miatt néztem meg, és beigazolta a gyanúmat.
Kezdjük azzal, hogy egyáltalán nem mondanám jó filmnek, a szokásos hollywood-i sablonos, felszínes cucc. Az alapszitu viszont, amire épül, elgondolkodtató.
Aki még sosem hallott róla, annak röviden összefoglalom a lényegét: egy képzelt világban játszódik, ahol az emberek idővel fizetnek. A karjukba épített órájuk 25 éves korukban indul be, onnantól kezdve fizikailag nem öregszenek, az idejük viszont egyre csak fogy. Ha az óra lenullázódik, meghalnak. Persze fel tudják tölteni, munkával, hitellel vagy baráti adományból. Mindenért az idejükkel fizetnek, telefonálni 1 percért tudnak, egy csésze kávé 4 percbe, a buszjegy 2 órába kerül. Az időmilliárdos elit persze éli szép komótosan a luxuséletét, köztük csak a szépség és az idővagyon számít. A gettóban azonban a legtöbb embernek még sosem volt egyszerre többje, mint egyetlen napja, vagyis szó szerint egyik napról a másikra élnek. A városban egyszer csak megjelenik egy jól szituált fickó, akinek egy egész évszázada van, másnapra azonban holtan találják. Ez az első pár perc, szóval nem kell aggódni, nem szóltam el a végét.
Eredetileg úgy gondoltam, ez a film figyelmeztető lehet a jövőre nézve, mert bemutatja, hova juthatunk, ha nem vigyázunk, és a modern technika előtti megilletődésünkben olyan fizetőrendszert engedünk bevezetni, amely ilyen mértékben korlátozza a szabadságunkat, és jóformán bármikor leszívható a teljes egyenlegünk. Még az eredeti címbe is belevizualizáltam egy másodlagos értelmet, figyelmeztető üzenetet: In Time.
Aztán a film nézése közben rájöttem, hogy ez nem a jövőnk, hanem már a jelenünk is. Pont így működik most is a rendszer: a legfelső hatalom, a befolyásos elit le sem tojja a szegényeket, sőt, a bérek csökkentésével, az áremeléssel és a kamatok növelésével egyre kevesebbeknek ad lehetőséget a túlélésre. A saját életét sokkal értékesebbnek tartja a nincstelenekénél, sőt, úgy gondolja, az elit hosszútávú jövőjének (kvázi halhatatlanságának) biztosítása érdekében szükségszerű a darwini szelekció, hadd hulljon a férgese.
Hát nem pont ilyen a világunk már most is? Ha csak a 10 évvel ezelőtti helyzethez képest nézzük, már akkor is feltűnő a különbség, mennyivel erősebb a piaci verseny, feszítettebb a tempó, még több pénz kell, és még több, hogy fenn tudd tartani magad. Ahhoz pedig még keményebben kell dolgoznod. Gyakorlatilag mindent pénzistennek rendelünk már alá. Ott hagyjuk az út szélén azt, aki nem tartja a lépést, hagyjuk éhezni, elveszíteni a fedelet a feje fölül, vagy akár meghalni. Persze kivételek és látszatintézkedések mindig vannak, de a nagy globális berendezkedés akkor is ez.
És ennek soha nincs vége. Csak akkor tudsz fellélegezni, ha olyan mennyiségű tőkét halmoztál fel, ami biztosítja a te személyes életedre a jólétet, vagy legalábbis a létet. De ezt is azzal tudod elérni, hogy a versenyben olyan előnyhöz jutsz, amivel el tudod vonni másoktól a forrást, vagyis a pénzt. Ezzel pedig te is a rendszert erősíted. Azt a rendszert, ami központosítja a tőkét. Ez pedig maga után vonja, hogy "embertelenebben" élünk. Lehet, hogy a családunkra és a barátainkra még sikerül kipréselnünk egy kis időt és figyelmet, de a rendszer egésze rideggé és individualistává tesz. Sokszor úgy érzem, ez a rendszer alapjaiban van halálra ítélve. A legtöbb ember csak hitelből tudja finanszírozni az életének bizonyos szükségleteit (szükségletek alatt nem a harmadik plazma tévét, hanem mondjuk egy lakást értek), amiért rákényszerül, hogy kamatot fizessen. Aztán, ha körbenézel, lassan mindenkinek csak tartozása van, pénze nincs.
Tulajdonképpen annyi a sci-fi az egészben, mármint a Lopott idő című filmben, hogy pénz helyett időt mondanak minden mondatban, és hogy JUST IN TIMbErlake csóró.
