Háttér: egyáltalán nem vagyok plüssállat-rajongó, gyerekként és tinilányként sem voltam az.

Ma a játékboltban megláttam egy játékkutyát, aki ott maradt egyedül a polcon. A társait már eladták, őt pedig leértékelték, de még így is ott ücsörgött, egyedül. Odahívtam Drist, hogy nézze meg, és amíg erről beszéltem neki, meghatódtam. Konkrétan könnyes lett a szemem.
Időnként számomra is meglepő, miken tudok elérzékenyülni, és miken meg nem.