Az asztalon és a kanapé karfáján hagyott tányérokból és poharakból már rég nem tudom követni, melyik kié, ki szomjas, ki éhes, ki kér még valamit, és ki nem. Keresztbe-kasul próbáljuk túlkiabálni egymást, és élvezzük. Az egyik gyerek a hálószobában ugrál az ágyon, a másik a nappaliban szórja szét a játékpénzt, tizenötödször egy negyedórán belül. Kellemes ez a nyüzsgés, és lassan mindenre vékony hártyát von a gyereknyál. Amikor végül elmennek a vendégek, a falak még visszhangozzák a gyermekkacajt. Milyen vidám is ez!