Amikor már fél éve szajkózom, hogy meg kellene állni, pihenésre lenne szükségünk, de sehogy sem jön össze, mert a mókuskerék csak fut és fut alattunk, akkor azért már lehet sejteni, hogy ennek betegség lesz a vége. Muszáj megbetegednünk, hogy napi 10-12 órákat aludhassunk, kikapcsolhassuk a telefont, megválaszolatlanul hagyjuk az e-maileket, és ne csináljunk lelkiismereti kérdést a konyhában tornyosodó mosatlanból. Ilyen a belső drive, amíg bírja, addig tolja.
Húsvétra az egész családunk, valamint egy barátunk, és az ő családja is lebetegedett. Én hétfőn csatlakoztam a 39 fokos lázzal fekvők klubjához, úgyhogy egész héten az ágyat nyomtam. Jó, hát betegnek lenni nem kellemes, de jól esett a pihenés. Ráadásul Dris a legjobb betegtárs, ezt most megtapasztaltam.

Ha teljesen meggyógyulok, új erővel vágok neki a tavasznak, és már jönnek is a lelkesítő jó hírek sorban, csütörtökre és péntekre is jutott egy-egy. A jövő hetem meg már most be van táblázva, muszáj összeraknom magam hétfőre... az élet megy tovább.

A betegség arra is jó, hogy legyen idő megnézni régóta halogatott filmeket, vagy pl. megismerni új zenéket. A mai ilyen felfedezettem: Gotye.