Nagyon tetszik az új munkahelyem, feladatostul, társaságostul, küldetésestül. A főnökömmel, szerintem, kimondottan jól kijövök, közös nevezőn vagyunk, ami nagy dolog, hiszen - valljuk meg - nem minden korábbi cégnél volt így.
Oké, tudom, ilyenkor mindig az az első reakció, amit kapok, hogy a legutóbbi főnököm Dris volt, vele is jól kijöttem. Ez viszont tévedés. Alig fordult elő, hogy közös munkánk volt és effektíve együtt dolgoztunk valamin. Fő főnökömnek nem őt tekintettem, már csak azért sem, mert eleve úgy voltak leosztva a lapok, a kezdetektől fogva, hogy az én instruálásom, és adott esetben a megdorgálásom is a társának a feladata. Pont azért, hogy a szoros magánéleti kötelék ne befolyásolja túlságosan a munkahelyi teljesítményt, vagy épp fordítva.

Visszatérve az új munkámhoz: tök jók a feladatok, és kellemes a légkör is. Élvezem, lelkes vagyok. Mondhatnám, hogy éppen ilyet szerettem volna, és igaz is lenne, csak még két hét után kicsit elkiabálósnak tűnne. Úgyhogy nem mondom.