Önironikusan kellene írnom arról, hogy ezt az izét itt a balról nyíló képen én bizony megszerettem, de lehet, hogy nem fog sikerülni.
Hogy hogy történt, nem tudom, mert az ilyesmit eddig messze elkerültem. "Ilyesmi" alatt értsd a nem húsevőknek készült, de annak látszani akaró cuccokat. Szákszerűen asszem, hogy húspótlóknak nevezik az ilyen szójavirsli, szejtánfasírt, vegakolbász és hasonló kajákat. (Ezt pedig akkor nyilván zsírpótlónak.) Én mindig idegenkedtem tőlük. Ha egyszer nem vágyom az eredeti kolbászra, miért akarnám utánozni? Igaz, vannak akik nem azért vegetáriánusok, mert nem szeretik a hús vagy a zsír ízét, állagát, szagát vagy akármijét, hanem pl. az orvos tiltotta el őket tőle... ők adnak létjogosultságot az ilyen pótló izéknek. Mindenesetre én nem nagyon voltam oda értük.
Amikor - egyébként vegán - kolleganőm széles mosollyal letett elém egy üveg vegetáriánus pecsenyezsírt, akkor aztán végképp csúnya dolgokra gondoltam. Új munkahelyen nem hány az ember az asztalra, ez aranyszabály (vajon hanyadik héten oldódik fel?), de bevallom, a gyomrom egy kissé összerándult. Mindenféle borzalmat képzeltem el. Pedig még gyerekkoromban szerettem a zsíros kenyeret lilahagymával, de abból sem a pecsenyezsírosat, mert abban cupákok voltak, és cseppet sem tűntek barátságosnak. Aztán az a mozi is lefutott a szemem előtt, hogy milyen képet fog Dris vágni, ha meglátja, mit hoztam. (Olyat is vágott.)
De a kíváncsiság győzött. Felbontottam. Tömbben állt, mint az echte zsír. Egy cseppet sem volt gusztusosabb, mint amikor még rajta volt a tető az üvegen. De megvártam, amíg felolvad és kenhető lesz. Csak egy bagett csücskét mertem vele megkenni, de meg kell, hogy mondjam, amint beleharaptam, elszállt az ellenérzésem. Kicsit mondjuk olyan volt, mint a placebo tabletták, mert hiába tudtam, hogy növényi összetevőkből áll, mégis úgy éreztem, hogy valami nagyon zsírosat eszek, ami a szervezetemnek idegen és a gyomrom biztos nem fogja tolerálni. Egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni a címkétől: zsír. De aztán, amikor a második bagettet kentem, már végigpacsmagoltam vele az egészet, nem csak a csücsköt, és egészen érdekes élmény volt.
Nem tudom felidézni, mikor ettem utoljára zsírt. Talán általános iskolás koromban. És egyáltalán nem hiányzott. Nem vettem volna le a polcról a boltban ezt a vegetáriánus verziót sem, és pláne nem adtam volna érte pénzt. De így... nem is volt olyan rossz.
Már kétszer leírtam ide, hogy finom, de aztán mindig visszatöröltem. Maradjunk annyiban, hogy nem rossz.
Aki kíváncsi, kóstolja meg. Ezt is meg "kell" egyszer az életben...
