Te is észrevetted, hogy megszaporodtak a kamerák az életünkben? Hónapok óta figyelem, hol vagyok kameraárnyékban. Már szinte sehol. Talán még a rötyin, de ebben sem vagyok 100%-ig biztos. Mindenesetre a laptopomon már leragasztottam, utáltam, hogy folyton egy szem mered rám. És ez nem a vég, jön még 10x ennyi, érzem.
Valahogy nem tudom magamévá tenni azt az érvelést, hogy ez a MI érdekünkben van, és hogy biztonságot ad NEKÜNK, meg hogy aki nem csinál semmi rosszat(?!), azt nem is zavarhatja. Azt hiszem, ez a legszembetűnőbb manipuláció mostanában. Lépésről lépésre haladunk afelé, hogy Big Brother világban éljünk. Persze nem egyik napról a másikra valósul meg, hanem lassan adagolva, hogy szinte észre se vegyük. És mi nem teszünk semmit.
Próbáltam beszélgetni erről pár emberrel. Sokukban csalódtam. Szinte mind az előre gyártott lemezt teszi fel, sőt, egyetlen lépésben jut el addig, hogy ha nekem ez nem tetszik, nyilván bűnöző vagyok. Esetleg vezessük be a Gondolatrendőrséget is, és akkor rögtön fel is jelenthet. Még mielőtt elkövetnék valamit.
Azt furcsállom legjobban, hogy már tiszta rettegésben él a világ, még a szomszédtól is félünk, mert lehet, hogy őrült vagy terrorista, egy szép nap kinyírja a családját, vagy elköti a motorunkat, esetleg letapizza a lépcsőházban a kamaszkorú lányunkat. Hiszen annyi ilyet hallani nap mint nap a hírekben... De a vezetőink, a legfelül állók, akiknek a kezében a hatalom van, vagy lejjebb pár szinttel, akik csak egy agyonkamerázott intézményt vezetnek, ők nyilván maximálisan jó szándékúak, és csak a mi érdekünkben kukkolnak bele az életünkbe, vezetnek rólunk nyilvántartást, gyűjtik az adatainkat a modern kütyükön keresztül. Bennük maximálisan bízunk. Bejelentkezünk nekik a kávéházból, a nyaralásról, a repülőtérről, tanítgatjuk az arcfelismerő programjaikat a közösségi oldalakon, követtetjük magunkat GPS-szen keresztül, megfigyeltetjük magunkat mindenhol. Majd mindezt elnevezzük szabadságnak és fejlődésnek.
Jó muri. Csak nehogy arcunkra fagyjon a mosoly a végén!
