Hogy áldott jó szívem van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy újabb esélyt adok a Placebonak... igaz, pénzt már nem, csak időt... Merthogy, ha esetleg valaki még nem tudná, itt lehet élőben Szigetet nézni... most éppen Placebot vagy Quimbyt, aztán szombaton meg Two Door Cinema Clubot meg Snoop Doggot. A többi engem hidegen hagy. Igen, azért, mert bazi öreg vagyok.

Így monitorról ez a Placebo nem olyan sz*r, mint a 2010-es BS-beli. Meg nem is olyan sz*r, hogy ne hallgassam. De azt a 2010-est azért még nem bocsátottam meg nekik.

Ahogy meg jönnek a dalok sorban, törnek elő az emlékek. Nem is tudtam, hogy ez a zenekar nekem ilyen fontos pontokon ívelt át. Eszembe jutott most például, hogy 2006-ban Sziget Placebo-koncerten ismertem meg Gy.-t (no meg kb. a Placebot is). Azóta pedig mennyire fontos szerepet tölt be az életemben (mármint Gy.). Mindennapos, állandó "elem".

Fura, hogy akkor még kint, az Auchannál Ex várt rám, a koncerten meg Rékával voltam, már egyikük sincs a közelben. Még egy csomó fontos embert nem ismertem, és ha jobban belegondolok, egészen más voltam, mint ma. Kicsit (épp csak egy nagyon picit) visszasírom az akkori gondjaimat, de nem az akkori énemet.

Na jó, ezen most csak úgy elméláztam.
Még mindig megmozgat valamit ez a zene bennem, úgy tűnik.

Ennek örömére összeszedtem pár Placebo-val kapcsolatos bejegyzést, feledésbe merült posztok kis csokrát (ahogy mondani szokás, a teljesség igénye nélkül):

#1039 - A 2006-os Szigetről 
Lakodalmi gondolatok 2. - 2009. július
Jackie - 2010. február
Placebo-koncert - 2010. szeptember