Lakott sziget I-II.

Bár majdnem zs kategóriás film, zavarba ejtő alkotás. Lehet, hogy a valóságot mutatja? Vagy csak a szemünk és az agyunk káprázik? Kicsit sok az "áthallás". Az, hogy egy 1969-es regény az alapja, még érdekesebbé teszi a benne elhangzókat.

(6/10. Nem jó, de nem árt látni.)

Az út

Az út meg a másik fele, de senkinek nem ajánlom, nagyon depresszív. Bizonyos tekintetben eltér a szokásos katasztrófafilmektől, és ezt pozitívumként értékeltem. Pl. itt magát a katasztrófa bekövetkeztét nem látjuk, és nem is tudjuk, mi történt pontosan. Ráadásul maguk a szereplők sem okosabbak nálunk, talán ezért is tudjuk annyira átérezni a reményüket és a reménytelenségüket. Nem tudják, mi váltotta ki ezt a helyzetet, és azt sem, meddig terjed ki. Nem voltak előzetes újsághírek és hatásvadász híradó-felvételek, amelyek a közelgő veszélyre figyelmeztettek. Egyszerűen csak villanás, és vége. Volt egy életük, és lett egy egész más, sivár, kihalt világ köréjük. Állatok, növények, kaja, napfény, színek és biztonság nélkül. Na, így maradj meg embernek!

Nem lehet állítani, hogy nem ragad át a hangulata. Ennél nyomasztóbb érzéssel talán még sosem ültem végig filmet. Ha pedig apokaliptikus témáról van szó, akkor ez nem hátrány, sőt... de azért nem nézném meg újra.

(7/10, érfelvágós, de Viggo Mortensen nem rossz benne.)