Különleges érzés, amikor ülsz az interjúalanyoddal szemben, beszéltek már egy ideje, kérdezel, felel, kérdezel megint, aztán egyszercsak elkezd beszélni a blogodról vagy csak futólag megemlíti a nickedet, példaként valamire. Persze nem tudja, hogy te vagy te, te pedig nem tudtad, hogy olvas. De érzed, lángvörössé válik az arcod.
Még nem vagyok kész rá, hogy ilyenkor lazán odavessem: tudom, ismerem, én írom. Igazság szerint az is szokatlan, hogy ne mondjam ezt. Milyen nehéz magamról úgy beszélni, mintha egy harmadik személy lennék... és érdekes is egyben.
Azért eljátszanék a gondolattal: egy ismeretlen idegen, akinek csak odatévedtem az oldalára.

Szépen alakul az idei Sziget Fesztivál fellépőinek listája. Sejthettem volna, hogy az első zenekarnév megemlítéséig tart majd a már megszületésekor sem túl komoly fogadalmam. Mármint az, hogy a tavalyi volt az utolsó Szigetem, nem tetszik már annyira, meg hasonlók. Nyilván nem fogom kibírni, hogy elszalasszam az R.E.M.-et, amikor már egyszer majdnem megőrültem, hogy nem lehettem ott a budapesti koncertjükön. Igaz, akkor még sokkal fontosabb volt nekem a zenekar, mint mostanában. S az sem életszerű, hogy már harmadszor játszik nálunk a Jamiroquai, én meg még egyszer sem mentem ki rájuk. Tarthatatlan állapotok ezek, tarthatatlan állapotok. Egyik szemem sír, másik nevet, mert biztos hakniszagú lesz, meg rosszul hangosított, és talán nem is túl hosszú, de basszus, mostmár muszáj látnom és hallanom. S akkor még ott az Iron Maiden, meg a többi. (Most akkor Jared Leto-ék lesznek vagy nem?) Előtte le kellene ugrani a Balaton Sound-ra is fetbojszlimezni... hát hogy lesz ebből lakás projekt meg esküvő!?
Valaki igazán lottózhatna helyettem.

Süt a nap, virágba borult minden, tulipánok nyílnak a kertekben, kutyatej a járdaszegély mellett. Friss tavaszillat a Műegyetem kertjében. Katt, katt, katt. Köldökvillantós lányok, bringásnak öltözött fiúk, amerre járok. Rohanok haza munka után, wow, de jó, virágillatban mehetünk lakáshitelt intézni... Dris meg fekszik az ágyban, vörös orral, párás szemmel, körülötte orrcsepp, gyógyteával teli bögre és használt papírzsebkendők.
- Mi a baj? Beteg vagy? - fürkészem meglepetten.
- Hát mi. Itt a k*rva kikelet.

Szegénykém.

Hm, a H&M-ben vett kapucnis férfifelső hasonmása kapható a New Yorker-ben. (Tudom, az afrikaiak még mindig éheznek.) Utóbbi már első ránézésre is rosszabb minőségű. Az anyaga, a szabása és a mintázatának kidolgozottsága tekintetében is gyengébb. Sajnos az árakat nem tudom pontosan összehasonlítani, de ha az a H&M-nyugta, amit találtam, erre a cuccra vonatkozik, akkor a jobb minőség mindössze 1.400,- Ft-tal került többe.

Háhá, megtörtént életem első megvesztegetési kísérlete. Évek óta mondom a pasinak, hogy amire szerződött, azt teljesíteni kellene, szólok időben, nem, sajnos nincs kibúvó, de van rá három éve. Ha viszont bagózik rá és az utolsó utáni pillanatban kap majd észbe, rosszul fog járni, és ott már nem tudok mit tenni. Bagózott, persze, bagózott. Most meg megjelent egy akkora csokor virággal, mint a fejem háromszor. Mi nők tényleg ilyen egyszerű gépezetnek látszunk?
Mondtam neki, vigye haza a feleségének.

Néha nem értem, miért viszi épp arra a kezem az egeret, amerre. Most is... váratlanul rátaláltam erre a számra. Már majdnem elfelejtettem, milyen fontos volt nekem egy nagyon nehéz időszakomban. Egy előző életben, amikor minden pillanatot fájdalomként éltem meg, csak betettem, feltekertem a hangerőt, és egy picit messzebb kerültem a bajaimtól. Akkoriban szépnek tartottam. Most már nem tudom megítélni, ahhoz túlságosan "érintettnek" érzem magam.
Jó, hogy előkerült.

Csend és béke honolt ma az irodában. A kollektíva versenyt csinált abból, ki gyalogol be messzebbről dolgozni. A tatabányaiak eleve elvéreztek, engem meg sportszerűtlennek nyilvánítottak és kizártak, mert évek óta gyakorolok. Van árnyoldala is annak, ha valaki közel lakik. Végül Mrs. Nagymezőutca nyert, aki egy lépésszámlálót is magára csatolt reggel, s büszkén mesélte mindenkinek: 4800, 4800...
Egyetlen anyázást sem hallottam egész nap. Jé!

Az a helyzet, hogy találtunk olyan lakást, amelyikből nem is akartunk már kijönni. Amikor kiléptünk az erkélyére, majdnem elsírtam magam. Az álmok álma. A Vár környékén, egy szűk utca, meredek lépcsők, efölé nyúlik be a terasz. Jobbra és balra csodás kilátás, parkok, gyönyörű házak, csend, madárcsicsergés. Félóránként gurul el egy autó, de 5 perc alatt ki lehet sétálni a metróhoz. A lakásban bent olyan kellemes energiák hatnak, hogy teljesen mellékes a kopottas konyhaszekrény meg az, hogy mindössze 29 nm az élettér. Csúcs az egész, már holnap költöznék, ha lehetne, de nem ésszerű. Hova teszek ott egy vagy két gyereket? Mondjuk 3 méter a belmagasság, csigával felhúzhatom őket a plafonra.
Szerelem, szerelem, szerelem... ennyi. Szívem szakad meg. S mekkora az egyetértés köztünk Drissel, kicsi lakásokat szeretünk, ott érezzük magunkat jól. Ugyanakkor, a középtávú terveinkből és az eladással járó adókból, illetékekből kiindulva, két szoba alatt nem érdemes vásárolnunk.

Csak az érdekesség kedvéért belepislantottam a házasságkötés szabályaiba is, és persze felhúztam magam. Biztos régi a szabályozás, meg minden, de akkor is furcsa ez a nagy fegyelem. Bizonyos kerületekben pl. csak szombaton lehet esküdni, punktum. Lábmasszírozót, plazmatévét vehetsz hétfőtől vasárnapig, amikor csak szeretnél, de házasságot csak szombaton köthetsz. Ők mondják meg, a szabály, az szabály. Vicces.

Új felfedezésre jutottam: a lakások és a fiúk nagyon hasonlóak. Pont azokba szeretek bele, amelyekbe nem "praktikus".
Azért szerencsére akadnak kivételek.

Ma nyit Újpesten Budapest első design cukrászdája, a jónevű, hagyományos stílusú Horváth Cukrászda édes kis koronája. Tudom, ez nagyon mézes-mázos kifejezés, de a Sugar Shoppal kapcsolatban csupa ilyen jelző jut eszébe az embernek. Erre utaltam előző bejegyzésemben, amikor Willy Wonka birodalmát említettem, belépve ugyanis egy modern stílusú mesevilágban találja magát a látogató. Selyemcukron ücsöröghetsz, csokigolyóval töltött asztalon könyökölhetsz, csokival bevont pattogócukrot szopogathatsz, önkiszolgáló jelleggel komponálhatod meg magadnak kedvenc fagyikelyhed, nyalókákkal díszített mosdópultnál igazíthatsz a sminkeden, sütizés után internetezhetsz vagy megkóstolhatod a furcsa színű és mintájú drazsékat. A cukrászda egy része ajándéküzletként üzemel, s tervezik a futáros házhozszállítás bevezetését is. Szerintem elsősorban kisgyerekes programnak vagy első randira alkalmas, de egyszer mindenkinek érdemes személyesen is megnéznie.

Lelkes amatőrként készített fotóim segítségével már most körbenézhetsz az üzlethelyiségben. Aranyos, ugye?

Design cukrászda