Ma tudatosult bennem, hogy én csütörtökre szabadságot akartam kivenni, de ugye csütörtök az “bélanap”. A biztonság kedvéért megkérdeztem egyik érintett kolleganőmet. Szinte biztosra vette, hogy az eheti óra is elmarad, hiszen ki akar Karácsony előestéjén tanulni… A két ünnep között hasonló a helyzet. Szóval legjobb esetben január első hetében láthatom. Azt hiszem, nagyon kellhet nekem, ha képes vagyok úgy belelovalni magam, hogy közben havi 1-2 alkalommal látom néhány másodpercre. Nem kívánom ezt az érzést senkinek.
Zsuzskától kértem szingliregényeket. Már ha van neki. Van. Terézanyus. Nevetve kérdezte, hogy csak nem készülök a szinglilétre? Ő még nem tudja, hogy már 4 hónapja egyedül lakom. Korábban mindent neki mondtam el elsőnek. Ezt akkoriban nem volt erőm elmesélni A-tól Z-ig, aztán nem jött szóba. Most már lehet, hogy időszerű lenne tájékoztatnom. Biztos furán fog rám nézni.
Dris ma azt mondta, akármennyire várja, hogy találkozzunk, hamar elmegy a kedve, mert úgy beszélek vele, mint egy katonatiszt. Igaza van. Abban is, hogy ő az egyetlen, aki igazán szeret, én meg elűzöm magam mellől. De nem tudom, hogy kellene viselkednem. Nem így, az biztos, már hónapok óta ideges vagyok mindenkivel, kioktató, türelmetlen. Borzasztó sárkány. De hiába érzem, nem tudok más lenni. Azt kérem a Jézuskától, hogy legyek szerelmes, és engem is szeressenek. Nagyon. Igazán. S akkor ígérem, tündérré változom. J