Az elő-karácsonyi hangulat természetesként vonta maga után Dris itt alvását. Délelőtt még beültünk egy kávéra a sarki törzshelyünkre, hosszan elbeszélgettünk, ismét arról, hogy még semmi nincs veszve közöttünk. Most ugyan nem akarok folytatást, de ki tudja, talán majd egyszer… Ő azt mondta, ez a szakítás, az összes fájdalmával együtt jól időzített volt és átgondolt. Még van esélyünk új életet kezdeni, de arra is, hogy a régit átgondolva folytassuk.
Kicsit késve kezdtem el a karácsonyteremtést, Dugó fél 1 körül érkezett, segítségül. Nagy pörgés volt, ugráltam ide-oda. Teleraktam a lakást mécsesekkel. Aztán Anyu is megérkezett, és addigra minden készen állt. Először az ünnepi kaját ejtettük meg. Fokhagymás, paradicsomos halat csináltam, majonézes burgonyával. Desszertnek meggyes-mákos muffint, valamint késve tálalt welcome falatkák gyanánt camembert sajt darabkákra szúrt olajbogyót szolgáltam fel, vörösborral. Imádom. Pedig egyébként no alkohol. Soha. Nagyon ízlett. Az ajándékozás ezután jött, megkaptam a régóta áhított turmixgépet, valamint olasz vegetáriánus szakácskönyvet, kesztyűt, sálat, térdig érő nagyon színes zoknit J , papucsot. Mindenki örült mindennek. Fura volt Dris nélkül, ismét a családommal karácsonyozni. Ami azt illeti, egész jól sikerült türtőztetnem magam a sok idegesítő helyzetben. Este, mivel a BKV ilyenkor csak délután 4-ig szolgáltat, Dugó és Anyu itt aludtak. Ők az ágyamon, én a földön, két pokróccal puhábbá tett polifoamon.