A szilveszteri programom standard. Fontos kritérium, hogy ne lépjek ki a lakásból, mert különben mindenféle idióta emberbe ütközöm. Így garantált az alkoholmentes övezet. Dris idén Egerbe megy egy buliba.
A délelőttöt azért együtt töltöttük. Labilis voltam lelkileg, anyámmal csak pár percet beszéltem telefonon, de nem bírta ki, hogy meg ne jegyezze, egy fiatal lánynak nem otthon, egyedül kellene töltenie a Szilvesztert. Mind1. Immúnisnak kellene már lennem, de érzékenyen reagáltam megint, egész délelőtt azon gondolkodtam, magányos vagyok-e, vagy csak egyedül? Dris szerint magányos. Ezen kibuktam. Sírtam “csízés” közben. De többórás gondolkodás után úgy döntöttem, nem cserélnék senkivel, azok az emberek, akikkel életem során találkoztam, és akikkel, több rugalmassággal, akár tartósabb vagy közvetlenebb viszonyt alakíthattam volna ki, egyáltalán nem hiányoznak. Mellettük nem lennék kevésbé magányos, viszont a személyiségem egy részét meg kellene erőszakolnom. Akkor inkább vagyok néha egyedül. Majd megtalálom azt, akivel egy húron pendülök. Drissel például. De ő bulizós fiú, társasági ember, Szilveszterkor megy és élvezi. Én meg egy antiszociális hülye picsa vagyok.
Kora délután a Mammutban lófráltam. Nem volt célja, csak jöttem-mentem. Azon ábrándoztam, milyen fasza lenne, ha Béla egyszer csak szembejönne, megkérdezném, van-e szilveszteri programja, nem lenne neki, és akkor 1-2 udvariassági kör lefutása után végül meghívnám, töltse nálam, vagy legalábbis velem ezt az estét. Aztán halk szimfonikus zene, naplemente, és boldogan élnénk, míg meg nem halunk... Persze, hogy nem futottam össze vele.
Beültem délután moziba, egyedül. A film (Állítsátok meg Terézanyut!) nem nyűgözött le, de most pont erre volt szükségem, egy kis könnyed, érthető cukrozott limonádéra. Rólam tudni kell, hogy imádom a filmeket, de leginkább moziban szeretem megnézni őket. Műfajtól függetlenül képes vagyok végigröhögni, de sokkal gyakrabban végigsírni az egészet. A vígjáték műfaji megjelölés számomra gyönge indok arra, hogy ne bőgjek tele egy 10-es csomag pézsét.
Nem bírok normálisan ülni sehol, a moziban sem. Levettem a csizmámat, és felhúztam a lábam a székre. Nagyon kényelmes volt. Tömegben nem illendő ilyesmit csinálni, de most alig volt 1-2 pár (!) a nézőtéren.
A Terézanyu-filmről, és a főszerepet alakító Hámori Gabrielláról eszembe jutott valami. Drissel való szakításom után egy hónapig találkozgattam egy sráccal, aki egyszer megemlítette, hogy elmehetnénk színházba. Mondtam, hogy nincs erre most pénzem, és nem is vagyok oda a színházért. Erre azt mondta, ugyan már, az nem drágább, mint egy mozijegy, a múltkor például 2500 Ft-ért nézett meg egy darabot, de az kimondottan emelt áras volt, mert abban a csaj le is vetkőzött. (H. G.) Ezen jót kuncogtam, micsoda “kultúrbunkó” (már bocs), hogy azt hiszi, olyan a színház is, mint a Playboy: ha levetkőzik a színésznő, többet kell fizetni. Férfigondolkodás. J