Drist is elérte a depresszió. Reggel olyan hullahangon beszélt a telefonban, hogy komolyan aggódtam érte. Elege van mindenből, semmi nem megy neki (se) jól. Aztán este nálam aludt, szememre hányta, hogy nem foglalkozom vele eleget, egyedül van a gondjaival. Igaza van, de mit tehetnék? Én úgy érzem, van erőm feltápászkodni a padlóról, de egy új élet kiépítésével. Új fiú, új szerelem kellene, és tavasz. Ha viszont mindig vele vagyok, akkor inkább a múlt, és nem a jövő dominál. Márpedig a múltat sem akarom folytatni, hiszen abból léptem ki. Na, szóval nem könnyű, de közben érzem, hogy ő a legfontosabb ember az egész eddigi életemben, és hogy akkora kincs a mi barátságunk, szeretetünk, hogy nem szabad elszúrni.
Lebontottam ma a karácsonyfát, mert hajnalban jönnek a szemétszállítók.