Délután a föld felett jártam 15 cm-rel. Végre jött Béla, és nagyon kedves volt. Rögtön, miután megérkezett, dumálni kezdett velem. Kiderült, hogy mindössze két nap különbséggel születtünk. Szerintem csoda, hogy még nem verekedtünk össze, mert két kos nem nagyon fér meg egy csárdában. Kérdezte az aszcendensemet, amit nem tudtam, majd beszélgetésbe kezdtünk arról, hogy a kosok vonzzák vagy taszítják-e egymást. Igazából ő bolygatta a témát, s ezt jelnek vettem. Sőt, az arcát nézve észrevettem, hogy elpirult egy kicsit. De amikor épp ahhoz értünk volna, hogy Ő kos és ÉN kos hogyan viszonyulunk egymáshoz, kirontott a szobájából Steve kollegám, és elkezdett az iktatási rendszer kérdéseivel macerálni. Miután elment, Béla ismét a “hogyan jönnek ki a kosok egymással” kérdéskört kezdte boncolgatni, de Steve visszatért, és nem hagyta, hogy lecsaphassam a feldobott (?) labdát. Pipa voltam. Elkezdődött az órájuk, és én – az egész esetet pozitívan értékelve – hazamentem. Nagyon fel voltam pörögve. Aztán, mint akiből egy hatalmas fecskendővel kicuppantották az összes energiát, fél 9-kor ágyba zuhantam, s aludtam, mint a bunda.