Ilyen jó hangulatom évek óta nem volt, mint ma. Minden flottul ment. Na, azért minden nem, de legalább hosszú ideig úgy tűnt. Reggel azzal indult a nap, hogy az igazgató behivatott magához. Megkérdezte, javult-e a hangulat az osztályon, és ő is megerősítette, hogy bennem gondolkodnak a munkaügyis kolleganő pótlását illetően. Megnyugodtam, azt hiszem, ennek köszönhető, hogy utána egészen délutánig tartott a jókedv-lendület, akármilyen sok munkát is kaptam. A munkaügyi terület vezetője adott egy hatalmas kupac szabályzatot és törvényt, amelyet alapként meg kell tanulnom a későbbi munkámhoz. Mosolygós rohanásban teltek az órák, de éreztem, hogy nem lehet az egész nap ilyen. Féltem, hogy a csütörtök délután, amelyen Béla szokott érkezni, még tartogat negatívumokat is. És valóban. Ma nem jött. Nem kérdezősködtem a kollegáktól, belenyugodtam. De csalódottnak éreztem magam, mert a múlt heti események után kíváncsi voltam, mi fog történni. Ezek szerint erre várhatok megint egy hetet.