Az előző postot még frissiben írtam, de amikor egy fél órával később Drisnek meséltem, a könnyeim is előtörtek. Hogy ez az egész tényleg ilyen tragikus, vagy csak annyira elterveztem már a "boldogan élünk, míg meg nem halunk"-ot, nem tudom. Majd kiderül, mennyire működik így a kapcsolat. Hogy mi lesz, lesz-e egyáltalán bármi is egy hét, egy hónap, egy fél év múlva. Nagyon remélem. Szeretni akarom Bélát, és meg fogom neki mutatni, hogy egy lány nem csak az unalmas perceket töltheti ki, hanem alternatívája lehet egy haveri sörözésnek vagy egy jó könyvnek is. Szabadidő meg nekem is kell, hát persze, de közben mindig rá gondolok.

Most Megát nézek, és közben ráébredek, hogy nem szeretem az LGT-t. Lehet, hogy osztálykiránduláson a buszban, vagy a tábortűz mellett nem rossz, de mint komoly zenei produkció... hát, nekem nem jön be. Elnézést érte a népes LGT-rajongói tábortól. Jut eszembe, két dolog kezdi rettenetesen bántani a szemem. A húszéve is divatjamúlt "Presser-koptatott" farmer dzseki, és Pély Barnabás szemceruzával rajzolt kecskeszakálla (egyszer majd megtalálom a képet is róla, de nem most). Miért van erre szükség vajon?

Egyébként meg a korábban érdeklődők kedvéért:
1797 Ádám
1797 Boogie (nem mindig)
1797 Caramel
1797 Páltomi