Akárhogy is próbálom elhinni, hogy jó ez így, normális, és ideális, s hogy 2 hét együttjárás után nem lehet többet várni egy férfitől, azért folyamatos szomorúság ül rajtam. Be kell neki bizonyítanom, hogy a szerelem, a párkapcsolat, esetleg a család szép dolog, és új csodákat adhat az életének.
Ma délután 3/4 2-kor ébredtem. Fogalmam sincs, miért, hiszen előző nap is sokat aludtam. Dris itthagyott a lábtörlőn ebédet (tejszínes-gombás tészta). Nem akart felébreszteni hajnali 12-kor a csöngetésével. Dris egy tündér. Komolyan elgondolkodtam az utóbbi 1-2 napban, hogy nem kellene-e inkább vele lennem, holtomiglan-holtáiglan. De amennyit vártam Bélára, most már nem hagyom ennyiben. Az igazán értékes dolgokért meg kell küzdeni. Ha mégsem jön össze, legalább nem szidhatom magam, hogy nem tettem meg mindent.