Hihetetlenül alakul a statisztika, el vagyok képedve. Igyekszem mindenféle klasszal meghálálni kedvességeteket. Készülök egy új bloggal, még titok, de szerintem sejthető valami.
A meglepetések napja a mai. Egy olyan embertől, akitől semmi jóra nem számítottam, kaptam egy nagy doboz (elég drága) marcipánt, és nem, nem Húsvétra, hanem a szülimre, ami vészesen közeleg. 100 éves leszek nemsokára.
Elsőre az ugrott be, hogy 10 éve érettségiztem, és nagyon remélem, hogy nem szerveznek semmit az egykori osztálytársaim, nem hívnak fel, és nem fognak órákig fűzni, hogy menjek el.
Másik meglepi: Dris azt mondta, még mindig szerelmes belém, de nem akar járni velem. Félne tőlem. Így fogalmazott. Ezen csodálkoztam, úgyhogy kiegészítette: fél, hogy csak látszólag fogom kiheverni Bélát, de a nyoma örökre ott marad, és ki tudja, mikor bukkan elő valami kiszámíthatatlan formában.
Zsuzska meg mozizni és beszélgetni akar velem, egyre gyakrabban. Ez is meglepő. Két munkafázis között megdumáltuk, hogy micsoda hülyeség ez a húsvéti e-maildömping meg jókívánság-invázió. Bezzeg kellemes március 15-ét nem kívánt senki. Már az ünnepek sem egyenrangúak, vannak olyanok, amelyek ünnepebbek a másiknál. Ennek véget kell vetnünk, úgyhogy augusztus 20-ára komoly üdvözlőlapokkal és jókívánságos e-cardokkal készülünk.
Aki kellemes Húsvétot vagy sok locsolót mer kívánni, azt meg kitiltom. :)