Nem nagyon veszik figyelembe a cégnél, hogy nekem blogot is kell frissítenem... Jól van, állítólag ez egy munkahely, de azért nemá', hogy telepakolják az asztalomat papírokkal.
A hét híre, hogy előléptetnek, pontosabban másik osztályra helyeznek át egy magasabb beosztásba (mondjuk ez nem volt nehéz), már mindenki kimondta, akinek ki kellett mondania, hogy igen. Most már csak idő kérdése, mikorra veszi át a munkámat az, akinek szintén át kell adnia a munkáját valakinek, és én mikor veszem át attól, akinek meg át kell adnia nekem. Szerintem még 2 hónap, mire átkerülök, de nem vagyok türelmetlen, van addig mit tanulnom, s így már a lelkem is nyugodtabb. Főnököm tudta nélkül zajlottak az előkészületek a még feljebb levő főnök kérésére. Kisfőnök elvileg nincs a héten, de tegnap este behívták, csak ezért, hogy közöljék vele a hírt. Nem tudom, hogyan reagált. Velem nem keresi a kapcsolatot. Ha ismét jön dolgozni, biztos kitalál majd nekem valami végjátékot, még egy utolsó belém rúgást, jó hegyes orrú bakanccsal.
Amúgy az új munkakör vicc, máshol ezt simán rábízzák egy asszisztensre, itt meg úgy beszélnek ezekről a feladatokról, mintha nem is tudom, miről lenne szó. Először rosszul esett, hogy ilyen hülyének néznek, de Zsuzska szerint magukat minősítik, azt fejezik ki, hogy nekik ez nehéz és bonyolult feladat lenne. Sosem voltam karrierista, de most kezd lebegni szemem előtt az újabb cél. Meg kell mutatnom, hogy ennél is többre vagyok képes, jóval többre, és rám lehet bízni komolyabb feladatokat is.