Folyamatosan azon agyalok, hogyan lehetne jól és tisztességesen, de közben boldogan csinálni a jövőmet. Csinálni. Hülye szó, de nem találok jobbat. Nem tudok Dris nélkül élni, ez tuti. Tegnap este hosszan beszélgettünk ilyesmikről. Őelőtte egy majdnem 6 éves kapcsolatom volt, s mostanában sokszor eszembe jut, mi lehet azzal a sráccal. Lehet, hogy már családja van, gyerkőcök meg feleség. Az is lehet, hogy meghízott. Vagy drogos lett, és nincs foga elől. Vagy meggazdagodott, az Adriánál van villája, s Ferrarival jár a pékségbe reggelente. Azon is gondolkodtam, hogy ha mondjuk a szakításunk másnapján összejött valakivel, akivel azóta is folyamatosan együtt vannak, akkor sem ismerik egymást annyi ideje, mint ameddig mi együtt jártunk. Ez azt is jelentheti, hogy eddig én voltam a leghosszabb, (megkockáztatom:) legfontosabb időszak az életében. Ez valamiféle köteléknek tűnik közöttünk, de közben meg egyik napról a másikra szakadt meg a kapcsolatunk, sosem láttam többé, és fogalmam sincs, mi van vele. Érdekes dolog ez. Drissel tök jól lehet ilyesmiről beszélgetni, látom, hogy tényleg érdekli, sőt, ő forszírozza, kérdezget, tanulságokat von le, szóval foglalkoztatja minden, ami velem kapcsolatos. Aztán a monogámiáról, és a nyitott kapcsolatokról beszélgettünk. Annyira kíváncsi lennék, hogy tud működni ez egyeseknek... Szeretnék egyszer elbeszélgetni valakivel, aki így él a kedvesével. Egyszerűen nem tudok dűlőre jutni, hogy lehet valakinek örök hűséget fogadni, és azt be is tartani. S amikor ezek a gondolatok járnak a fejemben, automatikusan egy hülye picsának kezdem érezni magam. Lelkem egyik fele azt mondja, szeressem, akit szeretek egy életen át, mondjak le minden egyéb élvezetről, és ne bántsam meg soha azzal, hogy másfelé kacsintgatok. Ez a naívabb, romantikusabb énem. A bölcsebb, tapasztaltabb, realistább énem pedig azt mondja, hogy ezt csak egy ideig lehet megvalósítani, utána már hazugság és a személyiség elfolytása következik. Nos, egy házasságba semmi képpen sem naívan, inkább okosan szeretnék belevágni. De érdemes úgy elkezdeni, hogy az ember levonta már mások és saját múltjából a tapasztalatot: nem lehetsz egy életen át egyetlen emberrel? Az összes ismerősöm hazudik valamilyen szinten a házastársának, vagy magának, vagy mindkettő. Aki hűséges és boldognak hiszi magát, az is, és aki csal, az is. Ennél azért sokkal szimpibb az egyébként rohadtul visszataszító nyitott házasság is.