Zsuzska szintén lakásfelújít, szelektált a ruhái között, és nekem adott egy kupac cuccot. Van közte egy különösen helyes szoknya, olyan retrós, barna-zöld kricc-kracc mintás. Vigyáznom kell, mert kettőt pislogok, és tele lesz a ruhatáram szoknyákkal. Az pedig veszélyes. Én lapostalpú cipős, farmeres csaj vagyok, nehogy már elszoknyásodjak!
Apró érdekességek történnek mifelénk, egy barát, aki jelenleg vidéken tűzoltó, átkérte magát Budapestre, mert itt vásárolt lakást. Most, hogy vészesen közeleg a váltás időpontja, be van tojva. Eddigi lakhelyén kis műanyagszemetesekbe dobott cigik eloltásához hívták őket, meg mondjuk ami durva, hogy ki kellett vágniuk összezúzott autókból a benne ülőket, vagy felszínre hozni egy tízéve kútba dobott hullát... De nagy tűz, nagy hajtás nem igen adódott arrafelé. Budapest meg azért mégiscsak a főváros, ha valahol, akkor itt vannak tüzek.
Tűzoltós sztorikból egyébként sosem fogyunk ki, Dris is jó sokat tudna, de a kedvencem az volt, amikor az említett haver elmesélte, hogy néhány évente újra el kell végezniük az alkalmassági tesztet, amiben van egy erőnléti próba rész is. A legutóbbi ilyen tesztelésnél azt mondták, nem kell akkora súlyt emelnie, mert már elmúlt 26. Amikor ezt hallgattam, egy világ omlott össze bennem. Én is 26 voltam, és hirtelen előtört a megalapozott para, amely szerint rengeteg dologhoz vén vagyok már.