Egy ismerősöm, aki egyedül él, elhatározta, hogy az egyik üres szobáját kiadja valakinek. Sok rémtörténetet hallott már, úgyhogy szigorú szabályokat hozott saját maga és az albérlő számára. Egy fiatal tanárnőt választott a jelentkezők közül, és rögtön megbeszélte vele, hogy mit szabad és mit nem, pl. a fiúját csak egyetlen napon hozhatja fel. Megállapodtak, hogy ez a nap a péntek lesz. A lány elmondta a barátjának az új szabályt, hogy csak pénteken viheti fel a szobájába, s az első ilyen nap elérkeztével meg is jelent a fiú a lakás ajtajában. A fiatal lány illedelmesen bemutatta őt a főbérlőnek, mire az ezt kérdezte: - Szia, szóval te vagy a pénteki?

Állítólag a lány hosszú órákig magyarázkodhatott a srácnak. Ennyit arról, mennyire fontos, hogyan fogalmazunk.