Olyan hülye hangulatom van már hetek, hónapok óta... Mintha belül, valahol a lelkem (van olyan?), vagy a mértani közepem közepén lenne egy elkapart pattanás, abból a fajtából, amiből nem ömlik a vér, de nem is gyógyult. Folyamatosan irritál. Ha minden úgy történik, ahogy szeretném, akkor sincs boldogságérzetem, még talán örömöm sem. Valami nagyon bánt belül, nincs rendben ez így, ahogy van. Kivel beszéljek erről, és hogyan? Nyilvánvalóan feltenné az illető a kérdést, hogy konkrétan mi a gond. Én pedig nem tudnék felelni.
Masszázson voltam, ahol másfél év után először tudtam igazán "rongybaba" módjára ellazulni, masszőr meg is dícsért. Húztam egy ilyen cetlit: "Az élet legnagyobb örömei a lényegtelen dolgok mélyén rejtőznek." (May Riley Smith) S valóban, ezért lehettem annyira depis, amikor csupa fontossal foglalkoztam, és ezért vagyok néhány éve jobban, amióta élvezem a felületesnek tűnő, ám mégis fontos dolgokat is.
Ja, mégis van egy kis örömöm, a közelünkben (most majdnem elszóltam magam) levő, évek óta nagyon lepukkant állapotú kajáldát felújították, modern bútorokkal, új terasszal, és remélem, hogy jobb szakáccsal (majd tesztelem) folytatják tevékenységüket, ami remek hír, mert a környéken hemzsegnek a nem elég jó éttermek, büfék. Legyen végre egy színvonalas is, ami mellesleg megfizethető.