Ma, a mérhetetlen mennyiségű túlórám kompenzálásaképpen, nem mentem dolgozni. Annyira jó érzés reggel tovább lustizni, a szokásosnál csendesebb környezetben megreggelizni, aztán desszertként enni a világ legfinomabb csokitortájából, s inni egy csésze (még tart az akaraterőm, úgyhogy koffeinmentes) kávét. A felszolgálólány mosolyog, kedvesen érdeklődik, vajon ízlik-e a süti, nagyokat nevetünk Drissel, aztán továbbsétálunk. Még mindig érdekel a görkori téma, úgyhogy örülök a 20 %-os leértékelésnek, de az eladó gyerekkorikat mutogat. Majd egyszer csak azt mondja, jobb lenne talán mostmár felnőtt típusban gondolkodni, végülis már nemsokára az leszek. Zavartan vigyorgok, vagy vicsorgok, nem is tudom, Dris meg odaböki, hogy 28 elmúltam, mire a fél bolt engem kezd méregetni. Vásárlás nélkül távozunk. Veszünk viszont egy regényt (by Orwell) a Libriben, színes zoknikat a Calzedoniában, és szép zöldségeket a piacon, nevezzen felületesnek, aki akar, de ezek a dolgok mindig örömet okoznak.