Tegnap eszméletlen sok pénzt költöttünk, kihasználva, hogy egész nap szabadok voltunk mindketten, egy csomó elmaradt dolgot akartunk bepótolni. Estére pedig öcsémmel és barátnőjével volt találkozónk az egyik legjobb kávéházban, a Vianban, ahova hulla fáradtan és nagyon éhesen estünk be. 6 órán át dumáltunk velük, és rengeteget fogyasztottunk. Dris és az öcsém barátnője most találkoztak először, eleinte egész jól alakult a hangulat, aztán nem is tudom, hogy mikor, de beállt az össznépi duzzogás. Mindenki haragudott mindenkire, illetve mindenki azt hitte, hogy a másik mérges, ami nálunk Drissel úgy van, hogy olyankor kicsit marjuk egymást, de legalább kommunikálunk, a társaság másik fele viszont inkább a kussolás és direkt más irányba nézés taktikáját választotta, szóval nem tudom, hol rontottuk el, de eléggé nehézkesre sikerült az este vége. Én legalább tudtam, mi bánt, és ezt le is rendeztem a párommal, de öcsém és barátnője felváltva hívtak félre, hogy megkérdezzék, vajon mi baja lehet a másiknak. Fogalmam sem volt, azt sem tudtam, ki kezdte a duzzogást.
Kellemes lüktetése van péntek este a Liszt Ferenc térnek, a kávézók egybeérő teraszait belepik a többnyire fiatal párok vagy baráti társaságok, és zajlik a nagy közösségi élet, imádom ezt az érzést. Megjelent egy Superman jelmezbe öltözött srác, egy 6 személyes asztaltársaságot megkért, hogy emeljék őt fel, vízszintes pozícióba, ketten lebegtessék a ruhájának a hátsó izéjét (mit tudom én, hogy hívják ezt Superman-szaknyelven), és szaladjanak vele az asztalok között. A szájába rózsát helyezett, és egészen egy távolabb ülő lányig kellett vinni őt, imitálva a repülést. Gondolom, valaki megrendelte ezt a nem hétköznapi szerelmi vallomást a lánynak, aki szemlátomást örült is. A téren meg jó nagy feltűnést keltett a jelenet, sajnos nem volt nálam fényképezőgép.